27.fejezet

Amikor felkeltem,nem akartam kinyitni a szememet.Jó volt így lenni.Reméltem hogy lesz még egy nyugodt percem.Éreztem ahogy Omar még alszik.Halkan szuszogott,s szerintem még fordult is egyet.Nem zavart.Csak magammal foglalkoztam.Sok ideje először.Elképzeltem magamat otthon,ahogy fekszek az ágyon és...látom a családomat és az ott levő barátaimat.Rossz érzés volt ezért,abba is hagytam ezt.Visszatértem a valóságba.Kinyitom a szemem.Borús az ég.

- Ajjaj...baj lesz még.-mondtam hangosan.

Felkaptam egy pár cuccot, magam mellől odarohantam a bokorhoz,gyorsan átöltöztem majd futottam hogy szóljak Noa-nak,Omar-nak,meg azoknak akiknek tudom még a nevét...

- Omar..kelj fel,vihar jön..-szóltam neki kedvesen de,mégis határozottan.- Omar..

- Na,hagyjál már egy picit-modta kissé pilledten.

- Omar kelj fel mert...-s ekkor hirtelen egy villám csapott ki az égből.

Omar fel kelt,kissé megilletődötten.

- Gyere menjünk szólni a többieknek!-állt fel s húzott magával.

Oda mentünk Noa-hoz,Angusék-hez ,Katerin-hez és még Ciara-ékhoz is de arra inkább Omart kértem meg,mivel egy kicsit ,bevallom,félek Ciara-tól hogy hirtelen lekarmolja körmeivel a fél arcomat,úgyhogy nem akartam kockáztatni.Szerintük mindenkinek szóltunk,úgyhogy befutottunk egy nagyon-nagy fa alá.

Omar átkarolt hogy nehogy elázzak mint valami szivacs.Noa-t kerestem a szememmel.Megvan.A mellettünk lévő fa alatt volt, Ciara és Cloe két méterrel mellette.Nem rám nézett.A vihart figyelte.Mintha..valamit láttam vola szemében.Félelmet.Aggodalmat.Hmm....
A vihar elállt,s mi kimerészkedtünk a fa alól.Szétázott minden.Odamentem Noa-hoz.
- Huh remélem hogy vízállóak a zsákok,különben szívunk.-mosolyogtam rá.
- Aha.-s mintha rám sem figyelt volna,elnézett a távolba.Arra amerre Sue-t vitte az a valami.Bele is borzongtam.De aztán kedvesen ráméztem.
- Nyugi Sue elő fog kerülni...-húztam kedvesen oldalra a számat.
- Arra nem gondoltok bele,, hogy Raven is eltűnt?-mordult rám haraggal a szemében,majd sarkon fordult s elindult az erdőbe.Lefagytam.
-  Én nem úgy...gondoltam...-halt el teljesen a hangom.
De ő csak ment be az erdőbe,mintha csak otthon egy utcában sétálna hazafelé.Nem értem.Eddig mintha nem is foglalkozott volna Raven-nel,s most így rámmordul.Hmm...
- Hát úgy tűnik a kis barátodat, megsértetted...-grimaszolt majd vigyorgott gúnyosan Ciara.Cloe pedig csak nagyokat pislogott.
- Nem értek valamit- néztem rá töprengve- én mikor kértem tőled bármilyen vélemény nyilvánítást,vagy bármi véleményt??-néztem rá hunyorogva majd hátat fordítottam s ott hagytam.

Nem is érdekelt,inkább Noa...Mi lehet a baj...

:))

Hello!!:)

UU sory mindenkitől hogy nem írtam...khm jó pár hete,csak egyszerűen niincs időm...De péntek,szombat illetve vasárnap már élvezhetitek az új részemet. Annyit azért elárulok hogy lesznek benne fordulatos részek meg nem is,szóval péntek-szombat-vasárnap !! :))

Ui:felmerülhet a kérdés hogy most én miért nem írok,de csak is azért,mert leszipolyoztak.Matek doga ,felvételi előkészítő...kész paradicsom...na mindegy,pá jóéjt! :D

PEN :P

26.fejezet

Nem értettem...Mi az hogy túl messzire mentem?Várjunk egy pillanatot....Lehet hogy Sue ott van fönt!!Elkezdtem volna tovább mászni,de egyszerűen annyira fájt a fejem,hogy nem győztem mozdulni.Nem értettem.Most mi van?Hogy lehet ez?Azonban megint jött egy nyilallás...
- Idefigyelj...Elsa...nem tudom hogy találtatok meg...de sajnálatos mód ismét elvesztesz minket...-hajlott gúnyba a hangja.
Majd már csak annyit láttunk hogy fölöttünk egy szürkés-fehéres hosszú fekete hajú valami átugrott fölöttünk,Sue-val a vállán.
- Sue!!-kiáltott hozzám Noa.
Az a valami földet ért,majd eltűnt az erdőbe.
- Ez nem lehet!-kiáltotta Noa.
- Ismét...-sikerült végre megszólalnom,a múló fájdalomban.
- Ahh..-ütött egyet Noa a falba.
Könny szökött a szemembe,de erőt vettem magamon és visszatartottam azokat.Nem akartam gyengének tűnni.
- Gyere menjünk le...-szóltam Noa-nak.
- Ah...jól van..gyerünk.
S elkezdtünk lemászni.Amikor leértünk már sötét volt.A talált táskából Sue-nak a kis kedvenc pislákoló lámpácskájára hagyatkoztunk.Elindultunk a szerintünk megfelelő úton.Mentünk ameddig csak bírtunk,de hamarosan kiégett a lámpa.Ott álltunk esetlenül az erdő közepén,mivel nem láttunk semmit.Már éppen beletörődtem volna,hogy most muszáj lesz a sötétben sátrat vernünk valahogy-amikor hirtelen fényeket láttunk.Nem tudtam kivenni hogy kik lehettek azok,de felénk tartottak.Omar és Natalya volt az.
- Elsa!-rohant oda hozzám kedvesen Omar.
- Szia!-mosolyodtam el amikor megölelt engem kedvesen.
- Hát te meg merre jártál?-engedett el.
- Hát erre-arra.-mosolyogtam rá kedvesen.Bár nem hiszem hogy látta volna a sötétben.
-Na jó,gyertek hazakísérünk titeket.
Aztán elindultunk,kitudja merre.Szerintem haza..Mindegy.

Egyszer csak hazaértünk...Fura érzés volt..olyan örömteli.Nagyon jó volt.Egyszer csak ismerős arcokat láttam.Katerine,Angus és Agnes felállt majd odajöttek hozzánk.Noa-val kezet fogtak,engem pedig megöleltek.
- Örülök hogy újra itt vagytok.-jött oda Katerine.
- Mi is!-mosolyogtam rá,majd Noa odajött és átkarolta a derekam,s úgy mentünk oda a a zsákokhoz.Aztán eszembe jutott.
- Hol van Peter?
- Ööö...hát csináltunk neki egy kis zugot ahol egyedül lehet magában...-húzta el a száját közben Katerine.
Oda vezettek engem,mivel megkértem őket hadd láthassam.Féltem picit hogy mit reagál.
- Szia Peter...-néztem rá óvatosan.
Rám nézett.Elborult egy tekintete volt.Nem csoda hogy elzárták a többiektől.Le volt izzadva,mintha küzdött volna maga ellen,gyöngyözött a homloka,s csak egy helyre összpontosított.Nem kaptam választ.
- Uh...szegény...-egyenesedtem ki.
Elmentünk majd eltévedt a szemem Ciarára és Cloe-ra.Enyhén szólva...hogy is mondjam...úgy méregettek...mint valami cafat húst.Tehát ilyen felhúzott szemöldök,keresztbe tett kar,s méregető tekintet.Ah...csak kedvesen.Megpróbáltam kedvesen rájuk inteni.Megfordultak s háttal nekem elkezdtek beszélgetni.Szép..
Majd elmentünk aludni a szokásos helyünkre.Sue-ra gondoltam,majd egyszer csak elaludtam. 

25.fejezet

Elértünk egy szép,tábor veréshez alkalmas helyet.Gyönyörű táj volt.Nem volt időm nézelődni de attól függetlenül megjegyeztem a körülöttem lévő elképesztő dolgokat.A madaraktól kezdve a legkisebb szellőig.Nagyon szép volt.Éppen előszedtük a ponyvát amit magunkkal hoztunk.Feltettük egy két összekulcsolódott ágú fára.Fura...nekem először egy pár jutott eszembe...Gyönyörű.
Épp kész lettünk vele amikor már esteledett.Alá bújtunk.Mindketten csöndben ültünk egymás mellett.Egy szót sem szóltunk.Elég volt ennyi hogy letisztázzuk magunkban ezt az egész fura napot.Majd egyszer csak elaludtunk.
Amikor felkeltünk egy perccel sem késlekedtünk,hanem azonnal elindultunk.A hegy lába felé vettük az irányt.Elértük de akkor derült ki hogy a barlang a hegyben van nem pedig a hegy lábában.Tehát kénytelen-kelletlen fel kellett másznunk a hegyre.Találtunk egy egész kulturált kis repedezéseket amiken feltudtunk mászni.Éppen elkezdtünk mászni amikor mozgást hallottunk alattunk.Gyorsan elkezdtünk mászni.A két fiú ideért.Megszólítottak minket.
- Gyertek le, beszélnünk kell!- kiáltotta.
- Dehogy megyünk!Lehet hogy fent lesz Sue...ha igen és lemennénk akkor semmi értelme nem lenne annak hogy lemásszunk!..-mondtam.
- Kérlek csak beszélni szeretnénk veletek.
Noa-val összenéztünk.Lemásztunk.
- Hát jó...-és elkezdték mesélni a történteket.
- Rendben mit szeretnétek?-kérdezett rá egyből Noa.
- Hát igazából elég furcsa dolgok történtek...kiderült...hogy...igazából...
- ...Peter..enyhén elmebeteg...-fakadt végre ki belőle.(Michael,így hívják ezt a fiút)
- Mit értesz azon hogy enyhén elmebeteg?-tudatlankodtam és hökkentem meg egyszerre.
- Hmm...-gondolkodott el Noa.
- S most mi van vele?
- Hát...igazából eszméletlen...
- Mi??Ti kiütöttétek?-hitetlenkedtem.
- Neeem..nem dehogy is...magától ütődött ki...-szólalt meg a másik fiú.(Parker-nek hívják)
- Mi..?- gondolkodtam el teljesen ezen az egészen.Hogy lehet az hogy Peter elmebeteg...meg hogy most itt vagyunk általuk...Szerintem most tudatosult bennem ez az egész fura nap.Eltöprengtem egy csöppet,de nem bírtam tovább mert menniük kellett.
- Na jó,nyugodtan hazajöhettek de sajna nekünk már mennünk kell...sok mindenkinek hiányoztok...

- Rendben..ez kedves-ígérjük majd ha jövünk csak ezt még megnézzük.-majd bólintottak és elrohantak (gondolom a tábor felé).
El kezdtünk mászni de elkezdett besötétülni.Szuper....
- Haza indulhatnánk.-szólt hozzám Noa.
- De én még megszeretném nézni ezt a barlangot...
- Hanem kezdünk el lemászni akkor itt ragadunk...-azonban ez a mondat nem fejeződött be mivel kis híján leestem a hegyoldalról.
- Elsa!!-kiáltott föl Noa.
- Nem gondolod hogy túl messzire mentél...Elsa...-szólalt meg a fejemben újra a hang...

Ui.:Úúú sajnálom,mindenkitől bocsánatot kérek azért mert nem jelentkeztem csak totál el lett marasztalva ez az egész...Sajnáálom...
De eskü megpróbálok minnél többet és gyorsan hozni a részeket...Sajnálom de köszönöm ha még olvassa bárki!!!!:)
Pusz: Pen Haraszti

24.fejezet

Meredten néztem arra a kis papírkára amit a kezemben tartottam.Nem hittem volna,hogy ez lehetséges.De hol lehet akkor?S miért hagyta itt a táskáját amiben mindene benne volt?!Ezeken filóztam mikor Noa odalépett hozzám ,s kivette a kezemből a papírt.Mereven nézett rá, majd hirtelen megszólalt.

- Ha te Sue lennél,hová bújnál?

- Nem tudom...talán egy barlangba.- futott át azonnal az agyamon.

Noa fellapozta azt a bizonyos könyvét,s belemélyült.Egy kis idő után felnézett belőle.

- Tudom hogy merre lehet Sue...gyere,felhúzlak.
- Egy pillanat...-futott át az agyamon valami-ez az írás Sue-é,még a táska is az övé...
- Igen,és?
- Ha meg is találjuk Sue-t,Raven még mindig nem lesz meg...
- Na jó,figyelj,először találjuk meg Sue-t!Aztán meg kereshetjük Ravent is....sőt,lehet hogy vele van!
Ezen kicsit elgondolkodtam.Ha Raven vele van akkor talán megmenekülhet a vadon rejtelmeitől.Végül beleegyeztem az indulásba.
- Jó...mehetünk.
Miután Noa felhúzott,körbenéztünk hogy nincsenek-e megint itt követőink.Mivel nem találtuk őket,elindultunk.Én még azt sem tudtam hova megyünk,teljesen Noa-ra bíztam magam.Meg sem kérdeztem,hisz inkább az a lényeg hogy megtaláljuk elveszett társainkat.Magammal hoztam Sue táskáját.Jó nehéz volt.Olyan mintha köveket rakott volna bele.Nem akartam csak azért megállni hogy megnézzem mi van benne,max akkor ha Noa pihenőt mond.Ezen filóztam amikor egy folyóhoz értünk.
- Ezen át kell kelnünk.-utasított Noa.
- S ezen feltétlenül át kell kelnünk?-bizonytalanodtam el egy perc alatt.
- Ott egy barlang.-mutatott egy lyuk szerűség felé.-szerintem az lesz az ahova Sue elbújt.
- Jól van...
Közelebb mentünk a folyóhoz hogy felmérjük a terepet.A nap feneke már súrolta a horizont tetejét.Noa rálépett az első kőre.Nyújtotta felém kezét.
- Gyere!-nézett rám kedvesen.
- Jó..csak...várj...
- Jól van,nyugi-s hozzá léptem,majd suttogott nekem valamit-foglak...
Megfogtam a kezét s átléptem egy másik kőre.Noa mögém került.Onnan fogott.Átszökkentem a másik kőre.Már majdnem átértünk amikor Noa hirtelen elengedett.
- Noa....Noa!?-kiálltottam egyet tehetetlenül.Lassan hátra fordultam.Nem tudtam hogy hol lehetett.Teljesen elveszetten éreztem magam az erdőben,egyedül,Noa nélkül.Sikerült átugranom az utolsó kőre majd a partra.Valószínűleg az adrenalinom miatt.De legalább így körbetekinthettem.A fejemhez kaptam s azt hiszem pánikrohamot kaptam.Megfordultam s fel-alá járkáltam.
- Nem,ez nem lehet...nem veszthetem el...-de ilenkor közbe vágott valaki.
- Elsa!
- Noa...-pördültem meg a tengelyem körül s egyenesen a szemébe néztem.
Noa pont most ért át a köveken,majd odafutott hozzám és megölelt.El se mertem hinni.
- Hol voltál....eltűntél...
- Nyugalom...tudod hogy nem hagynálak itt...
- De akkor hová mentél az előbb...?
- Vissza mentem a partra,mert láttam hogy útközben elejtettél valamit....ezt-s a kedvenc gyűrűmet mutatta,ímit még Sue-val vettünk együtt.-gondoltam fontos neked ezért visszamentem.Direkt nem szóltam,mert tudtam utánam jönnél.Vissza mentem,majd amikor kiáltásaid közül egyet meghallottam azonnal visszarohantam hozzád.
- Köszönöm...
- Nincs mit.De most tábort kell készítenünk magunknak hogy túléljük a éjszakát.
- Rendben...induljunk keressünk megfelelő helyet az alváshoz...

Ui:Sziasztok Olvasók!Sajnálom hogy nem írtam a három hét alatt semmit csak a családommal nyaraltam Balatonon.Mentségemre legyen hogy a Wi-Fi olyan bűn rossz volt,hogy az oldalakat alig töltötte be....Erre még ráadás volt hogy mind az aki volt ott a saját kis dolgát végezte/végezni akarta volna a gépén/telóján...
Úgy hogy sajnálom,de már vagyok,s gyorsan hozom a kövi részeket

Pusz: Pen

23.fejezet

Amikor felébredtem sok szempár szegeződött rám.Összeszedtem magam majd felálltam.

- Elsa...-nézett rám Peter.

- Egy kérdésedre sem akarok válaszolni!-vágtam a szavába azonnal.

- Hát jó...-bólintott egyet,majd megfordult és súgott valamit Katerin-nek.Katerin elindult felém.Tátogott valamit.Nem értettem,de egyre jobban artikulált."Fuss!"Bólintottam szinte alig láthatóan.Oldalra néztem.Noa a kezét nyújtotta elég lassan,míg a másikkal beszámolt."3...2...1...

Megragadtam a kezét s elkezdtünk eszeveszetten rohanni.Két  srácot küldött utánunk.
- Mit akarnak tőlem?
- Ki akartak kérdezni...-hátra nézett,majd vissza-illetve ki akarnak.
- De miért olyan fontos ez nekik?
- Azt nem tudom,de úgy tűnik nagyon kellesz nekik.
Árkon-bokron keresztül futottunk míg egy ismerős helyre érkeztünk.
- A vízesés!
- A vízesések mögött általában szokott lenni egy barlang is!-nézett előre Noa mereven a cél felé.
Odafutottunk,s bementünk a vízbe.Odaúsztunk nagy reménnyel hogy jobban szemügyre vegyük a terepet.Lemerültünk a vízbe,átúsztunk a csobogás alatt,majd amikor felértünk elkezdtük bámulni a sziklafalat.
- Noa itt nincs semmi!-pánikoltam be teljesen,miközben a falat tapogattam.
- Bukj le!
Bemerültünk a mélybe.Noa leúszott,hogy megnézze mi van odalent.Visszaúszott,majd felmentünk a felszínre.
- Noa!
- Nyugodj meg,csak tedd azt amit mondok!
- Rendben...
- Lapulj a falhoz s maradjunk csöndben...
Mindketten elhalkultunk.Hallottuk őket.Ahogy ropogott a talpuk alatt az a pár ág amire ráléptek.Síri csend volt...de az egyikük megtörte a csendet.
- Szerintem itt nincsenek...
- Szerintem se...na induljunk vissza.
Futást hallottunk,bár ezt így nehéz volt megállapítani a csobogástól.
Vártunk még egy picit,de aztán megszólaltunk.
- Elmentek...-suttogtam.
- Jól van.Menjünk ki.Még végül megfázunk.
Mire kiértünk a partra teljesen átfagytam.Noa elment keresni ágakat,meg nagyobb köveket (a tűz rakáshoz).Elgondolkodtam a történteken,hogy vajon mit akarhattak,illetve mit akarnak tőlem.Ezen filóztam már egy idelye amikor valami ismerősre bukkantam a szikla mögött (ami előttem volt).Egy táska volt az.Nagyon ismerős volt.Könnybe lábadtak a szemeim az emlékek miatt.A koszos rózsaszín virágok,az a sárga folt rajta...Ez Sue táskája.Akkor láttam  utoljára amikor eltűnt azzal...azzal...a rémmel.A sírás határán hozzányúltam a zsákhoz,amikor épp odaért Noa.Kinyitottam.Egy üzenenet volt benne.Kinyitottam.S ekkor nyugodtam meg valamennyire.
- "HELP"!-ez volt rá írva.
- Mi az Elsa?
- Sue még életben van...-suttogtam neki és nyugodtam meg valamennyire...

22.fejezet

Sziasztok!Elnézést kérek mindenkitől hogy megvárakoztattam az új bejegyzésemmel!Eskü megpróbálom sokkal gyorsabban írni az új részeket a nyár folyamán!Még egyszer bocsi mindenkitől,s remélem egy olvasómat sem vesztettem el késlekedésem miatt!Kérlek titeket hogy írjatok commentbe ha itt vagytok még!:)

Noa nyugtatóan simogatta a hátamat miközben én elgondolkodva néztem magam elé.Talán megkellet volna mondanom az igazat?Noa-nak elmondanám legszívesebben...És ha kiborulna az igazságtól?
Ilyen gondolatok cikáztak bennem.De eközben Peter elkezdte a felmentő csapatot összerakni,mire én odakaptam a fejem.
- Ne...-halkult el hirtelen a hangom.
- Igen,Elsa?-fordult felém fennhordott orral Peter.
- Semmi...csak egy látomás...- remélem elhiszi.
- Rendben... A csapatok holnap reggel indulnak!Natalya,Angus!Gyertek segíteni...-intett feléjük.Miután megkaptuk a kaját (egy fél kókusz,egy üveg víz),Noa odakísért a zsákjához.
- Aludhatok ma veled?-kérdeztem kókadtan.
- Szerinted miért az én zsákomhoz hoztalak?-küldött felém egy gyönyörű és egyben megnyugtató mosolyt.
- Jó!-mosolyodtam el halványan.
Befeküdtem mellé,majd elő rángatott egy könyvet.Először furán néztem rá...Egy könyvet fog olvasgatni,amikor még azt sem tudjuk hogy hol vagyunk??
- Az meg mi?
- Jah ez...ez csak egy túlélőről szóló könyv...nagyon sok mindent leír ami nekünk hasznos lehet.
- Mint például?-néztem fel rá ,mivel a mellkasán feküdtem.
- Hogyan éljük túl a vadont...-olvasta föl (gondolom)az egyik címet.
- Kicsit konkrétabban...-faggattam tovább.
- Barlangok,vízgyűjtés,vadászat...-sorolta fel őket.
- S ebből használtál már valamit?
- Igen...
- Például?
- Pont most nyitottam a számat...de megelőztél...-mosolygott rám kedvesen.
- Heh...bocsi-vigyorodtam el.
- Hát,amikor a géphez kellett fel mászni,akkor ebből a könyvből olvastam.Onnan tudtam a technikát.-kacsintott rám egyett.
- Az jó...hú a fenébe!-kaptam a fejemhez.
- Mi a baj?-kapott felém hirtelen,mivel majdnem ledőltem az öléből a földre.
- A fejem...írtózatosan fáj...Árghh-rándultam teljesen görcsbe.
Hirtelen egy hang beszélt hozzám.Ez nem Noa volt,de mégis ismerős.
- Állítsd meg a  csapatot ami az eltűntek miatt megy,vagy különben a kis barátnőd meghal!Számíts a jelentkezésemre...
Amikor már nem hallottam azt a bizonyos hangot,a földön találtam magamat Noa-val szemben.
- Elsa!-hallottam a nevemet.
- Nem indulhatnak el a csapatok holnap!Sue megfog halni mert...mert...
- Elsa!-kezdett el rázni Noa.
- Segíts...-sírtam el magam.
- Jól van,semmi baj!
- Nem...most nincs semmi rendben...-suttogtam szinte alig hallhatóan.
- Jól van...-puszilta meg a fejemet.-Próbáljunk meg aludni s majd mindent megbeszélünk reggel.-ölelt át szorosan.

Mikor felkeltem,a csapatok éppen készülődtek az induláshoz.Feltápászkodtam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam s mezítláb egy tunika szerűségbe minden mindegy alapon odarohantam Peter-hez.
- Peter!-értem oda hozzá.-Nem mehettek!
- Mi?Elsa miről beszélsz?Biztos beverhetted a fejedet...-nézett totál fogyatékosnak.
- Nem!Ha elindultok akkor nagy baj lesz!-próbálkoztam teljes erőbedobással.
- És mégis mi lenne?Bevernénk a fejünket mint te és zagyvaságokat beszélnénk össze-vissza?-nézett rám gúnyosan.S intett a többieknek hogy indulhatnak.Ekkor bedobtam az adut.
- Sue meg fog halni!-üvöltöttem be amikor hirtelen nagy csönd lett.
- Ezzel ne viccelődj Elsa...-fenyegetett Peter.
- Úgy nézek ki mint aki viccelődik??Nem szerintem nem!-álltam ki elé.
- Mondjuk azt hogy hiszek neked...itt maradunk mindannyian.Akkor mitörténik?
- Sue életben marad...-jelentettem be haragos hangon.-Ha valamennyire is ismersz,akkor tudnod kell hogy én nem szoktam ilyenekben hazudni,vagy kitalálni őket.Kérlek...-néztem rá igazat mondóan.
Kínos csend ült le közénk.Majd egy kis idő elteltével Peter éppen nyitotta a száját,amikor elfogott engem az a bizonyos görcs ami este is.Térdre rogytam,majd a kíntól befeszült minden izmom.
- Ez ügyes volt!Tettszett amit mondtál...Sue még megvan,de úgy vigyázz!Egy rossz lépés s halott...Pápá...
Majd egy vérfagyaszztó sikoly és eltűnt a fejemből...

21.fejezet

Elindultunk a vízesés felé (addig is lógunk a többiek elől).Hirtelen olyan rossz érzés jött rám.Az ég beborult,a madarak elrepültek a fákról,s valahogy minden olyan idegennek tűnt...Valami nincs rendjén...
- Te Sue...szerintem itt valami nem stimmel...-néztem rá kétségbe esetten,s gyanakodva egyben.
- Ugyan már,Elsa,mi lenne...-de ilyenkor egy nagyobb szélfuvallat telefújta fejét saját hajával.
Valami elsurrant mellettünk.
- Sue...ugye te is... 
- Igen...bár nem tudom mit...
S megint elrohant valami,de most a másik oldalamon...
- Sue!!!-estem totál pánikba.
Most meg mögöttünk szaladt el valami.Felsikoltottunk,majd gyorsan egymás mellé ugrottunk.
- Ez mi lehet?-suttogtam neki.
- Nem tudom...de szerintem az a világító szempár az övé!?!-kezdte el rángatni a kezem,s bökdösni a bokor felé.Hátrálni kezdtünk.Eltűnt a szempár...Bárhol lehet...Sue elindult egy bokor felé...ahhoz a bokorhoz ahol az a szörny föltűnt...ismét.Sue lassan lépdelt felé.A szörny a kezét nyújtotta neki.Fehéres-szürkés keze volt,de egyben látszódott hogy fiú.Sue olyan volt mintha hipnotizálva lett volna.Gyöngéden lépkedett felé.Kiabáltam felé,de nem hallotta.Megfogta a kezét,s belépett mellé a bokorba.Aztán eltűnt.Sue-val együtt...

Amikor felébredtem valaki állt felettem.Valószínüleg elájulhattam.Körbenéztem,de Sue-t nem láttam sehol.De valaki még hiányzott...Raven...Majd elkezdtem pislogni hogy tisztábban lássak.
- Elsa!-simította végig az arcomat egy kéz.Ismerem ezt a hangot.
- Noa...-sírtam el magam a vállába fúrva a fejem.
Sikerült felállnom némi segítséggel.
- Mi történt?És Sue hol van?
- Majd mindent elmesélek,csak jussunk el a táborig.
Miután visszaevickéltem-Noa segítségével-elkezdték mesélni hogy mit hallottak.
- Úgy kezdődött hogy ti ugyebár elindultatok a vízeséshez,de olyan sokáig tartott hogy utánatok küldtük Raven-t.Először egy sikolyt hallottunk,de ilyenkor csak azt hittük hogy Raven lepett meg titeket.Majd amikor a második sikoly is felhangzott utánatok indultunk.Téged a földön találtunk, a többieket pdig nem tudjuk hol vannak.-fejezte be Noa a mesélést.
- De most az lenne az érdekes ha a te szemszögedből hallanánk ezt az egészet.-jött oda hozzám Peter.
- Hát...-kezdtem volna...de nem mondtam-nem emlékszek semmire.
Elmondhattam volna,de elmebetegnek néztek volna.Meg amúgy is,ez nem az ő dolguk.Hisz ők nem tudják mi történt ott...

20.fejezet

Amikor Sue épp nyitotta volna a száját,Peter hívott minket.

- Lányok ti se maradjatok ki belőle!

- Jó,jó persze!De tisztázzuk...miről van szó??-néztünk rá amolyan "mi van már" nézéssel.
- Hát a vizet kéne valahogy összeszednünk...-s úgy nézett ránk mint valami teljesen idióta bagázsra...jól van na...
- Persze segítünk...-tápászkodtam fel a földről,mire Sue nyújtotta a kezét.Mosolyogva néztem rá.
- Na milesz ?-türelmetlenkedett tovább.
- Ja,hogy én most húzzalak fel...- "lepődtem meg teljesen".
- Na ne hülyéskedj...-nézett rám és nyújtogatta a kezét idegesen.

- Miért,nincs szád hogy szóljál?

- De mint látod van csak...

- ...S lábad meg kezed van?

- Na jó tudod mit hagyj békén,s ne szólj hozzám egész nap...-tápászkodott fel végre.

Csak elindultunk vizet gyűjteni nagy nehezen.A többiek már javában elindultak kulacsokkal a kezükben.Már szinte úgy nézett ki hogy nekünk semmit nem kell csinálnunk.Megpróbáltuk Sue-val messze kerülni Peter-t,de sajnos kiszúrt.

- Hé,hé lányok...hová-hová ilyen sietősen??-nézett ránk cinikusan és idegesen Peter.

- Ja hát khm...mi csak a kulacsunkért mentünk...-kezdtem volna magyarázkodtam volna amikor Sue közbelépett.

- ...mi éppen a vízeséshez megyünk,mivel éppen otthagyta Elsa a legnagyobb flakonját ami van neki!-állt ki dacosan Sue.Majd folytatta.- Csak hogy valaki megállított minket...-nézett rá utalgatva.

- Oh...-lepődött meg teljesen.- Ez esetben...-mutatott az említett irány felé.- Menjetek nyugodtan.

Elmentünk a bőröndömhöz először, (hogy kivegyünk egy nagyobb kulacsot...de shhh) majd elindultunk a vízeséshez.

- Na jó most hogy így itt vagyunk,illetve megyünk...meséld szépen el hogy miért voltál olyan "tejbetök".-mosolyogtam rá.

- Megmondtam...nem szólok hozzád...-majd átgondolta s folytatta-...ezen a mondaton kívül.

- Na ne már!Ne csináld már...

19.fejezet

Ciara már épp vissza vágott volna neki,amikor eleredt az eső.

- Ah,ez szuper...most tönkre megy a sminkem...-zsörtölődött tovább.

- Na jó mindenki menjen ahhoz a nagy kupac ponyvához amin én szoktam aludni.

Hm...még csak most tűnt fel hogy van fölötte egy tető.Biztos amíg mi elvoltunk valahol addig ők ezt eszkábálták össze.
- Gyerünk-gyerünk,hamar...-kezdte a terelést Peter,majd amikor felakart állni,rájött hogy nem tud (egyedül).-...khm...segítene valaki...-Noa és Raven odamentek s segítettek neki.Jól megáztak szegénykék mivel elég lassan mehettek Peter lába miatt.Amikor ideértek csavarni lehetett volna a ruháikból a vizet...Raven-nél ez meg is történt!Bizony levette a pólóját arra hivatkozva hogy már csurom vizes,úgy is mindegy...Ühüm persze!Csak hogy olyan kockás volt a hasa mintha egy domborzati térképet bámultunk volna!!Szinte minden lány tátott szájjal nézte a jelenetet.Noa odaült mellém és átkarolta a derekamat.Majd belepuszilt a nyakamba,mire én elmosolyodtam.
- Nekem te miért nem csinálsz ilyet?-kérdeztem "sértődötten".
- Azért mert nem akarom hogy a többi lány is olvadozzon a testem miatt!-nézett rám huncutul mosolyogva.
- Hé!!Honnan gondolod hogy olvadoznék látványtól?-néztem rá hanyagul.
Erre elröhögte magát,s levette a pólóját...Hű,hát őt sem a megye térképbe tenném,hanem biztos hogy a domborzathoz!!
- Hm...hát nem tudom mire gondoltál akkor amikor azt mondtad hogy minden lány olvadozni fog a testedtől...-néztem rá felszegett állal.
Elröhögte magát,felállított,magához húzott és megcsókolt hosszasan.Erre elállt az eső,s kisütött a nap.
- Jól van emberek,akkor mindenki mehet ki...illetve Angus és Katherine!Kérlek maradjatok és segítsetek nekem,kérlek szépen!- csíptem el hallottam még az utolsó pillanatban.
- Na én megyek és megszárítom magam és veszek száraz,tiszta ruhát...-nézett rám mosolyogva Noa.
Gondolom elvörösödtem és vigyorogtam egyben mert Sue így jött oda hozzám.
- Na mi van kis tejbetök?-vigyorgott rám Sue.
- Phh...semmi...- próbáltam leplezni magamat és a boldogságomat,de úgy tűnt Sue-ról se lehetett levakarni azt a "bizonyos" vigyort.- Na mesélj szépen!...

2.Díj:))

OMG!!2.díj

Először is nagyon köszönöm Nadia Elson blogírónak,hogy így megjutalmazott egy ilyen omg ajándékkal!! :))

Mint már egyszer említettem mindennek vannak fenntartásai ahogyan ennek is :D
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszküldeni )

11 dolog rólam:

1.Van egy teknősöm.

2.Egy testvérem van.

3.Szoktam zenét hallgatni.

4.Szeretek olvasni.

5.Spanyolt szeretnék majd tanulni a jövőben.

6.Szerb felmenőim is vannak.

7.Utálom a kelbimbót XD.

8.Szeretem nézni a táncot ahogy csinálják,valamit még én is kipróbálnék-kipróbáltam...:))

9.Szeretek énekelgetni.:))

10.Szeretem a One Direction-t,Anna Kendrick-et s még sok mást is persze.Of course!:D

11.Imádom az olvasóimat hogy őszinték velem és hogy mindig illetve hogy olvassák a blogomat.Na meg persze szeretek írni is természetesen!!;)

Válaszaim a 11 kérdésre:

1. Miért döntöttél úgy, hogy nyitsz egy blogot?

Azért mert a barátnőimnek volt és így nekem is megtettszett.

2. Mit érzel amikor írsz? Büszke vagy magadra, esetleg szégyelled vagy teljesen other feelinged van? :)

Igazából van amikor nem tetszik amikor megfogalmazok valamit,így mindig keresek egy új kifejezést,s amikor az már tetszik vagy jobb akkor hagyom és jól érzem magam mert megoldtam egy problémát.:) 
3. Szereted a zenét?

Még szép!!Ki nem?? :D

4. van kedvenc énekesed˛/énekesnőd?

Kedvenc bandám van-ami a One Direction-s kedven énekesem pedig Anna Kendrick!!!! :)

5. Általánosságban milyen a hangulatod?

Happy.:)))

6. Röviden milyen embernek ismered magadat?

Kedves,bár olykor tudok simán bunkó is lenni,s imádok röhögni!!:D

7. Hogy állsz a sulival? Milyenek a jegyeid? Hogy viszonyulsz a tanáraidhoz? :)

Egész jól megy gy a végén,jegyekkel belehúztam,csak néhány olyan aki bunkó velem...:)

8. Szereted az állatokat? Esetleg van neked otthon?

Igen,szeretem őket s persze van is otthon!! :)))

9. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz?

Aki megérdemli azt szeretni kell!! <3

10. Vannak kedvenc blogjaid?

Igen,az összeset amik bevannak jelölve :) 

11. Mi a kedvenc könyved?

Huh...sok van de pl. Az imádott Jenna Fox... :))

Most jöjjön az én 11 kérdésem:

1.Milyen témák érdekelnek? (pl.blogok )

2.Mi a kedvenc színed?:::))

3.Melyik a kedvenc országod?

4.Van-e kritika blogod?

5.Írtad-e már ki valahova hogy neked van blogod? (pl.:Twitter)

6.Van-e BFF-ed?::)))

7.Mi a kedvenc számod? (pl,:12,34,...stb..)

8.Mi a kedvenc illatod?:))

9.Allergiás vagy-e valamire?(furi kérdés tudom:D)

10.Milyen blogokat olvasol szívesen?

11.Mi a kedvenc tantárgyad?

Akiknek küldöm:

http://ilovemylife-dreamworld.blogspot.hu/-Dream World*

http://1d-story-changemylife.blogspot.hu/-Change My Life

http://forouropinion.blogspot.hu/-Opinion

http://sleepwalker-bia.blogspot.hu/-Sleepwalker

http://xonewayoranotherx.blogspot.hu/-One way or another

<3

Röhögés

18.fejezet

- Na jó!Ugye ezt most te is hallottad...-ültem fel Omar mellé.

- Igen...gyere szóljunk Peter-nek.

Elindultunk halkan a nagy kipárnázott kupac felé,amin ő feküdt-illetve-aludt.Elkezdtük szólítgatni őt.

- Peter...Peter kelj föl...Peter-suttogtam a fülébe.

- Argh...miért...mi van??-nézett ránk fáradt arccal.HM,hát igen hosszú napja volt.

- Kiáltásokat hallottunk...-kezdtem,de közbevágott.

- Hogy miket??Elsa ugyan már,kezdesz paranoiás lenni...

- Mi??Nem dehogy!Nem csak én hallottam!!-dühödtem be hirtelen.Akkor sem vagyok az...Remélem...

- Én is hallottam-védett meg azonnal Omar.

- Ne már te is??

Ekkor jelent meg Sue és Noa egyszerre.
- Mi is hallottuk!-néztek ránk.
- Ti meg honnan tudtátok hogy erről van szó?-értetlenkedett tovább Peter.Erre mindketten rám néztek.Hát kösz...persze miért is ne?!?
- Na jó akkor nézzünk körül...argh...tudjátok mit...menjetek ti....
- Mi??Nem!?!-jött ki belőlem kicsit ingerülten.
- Bocs,de én nem mehetek...fáj a lábam...-nyúlt hozzá az említett testrészéhez.
- Jó,jó persze,bocsánat!-néztem rá szomorúan.
És ilyenkor megint jött az a kiáltás,és így nem néz minket Peter hülyének.Sírógörcsel ugrottam Noa nyakába.
- Én félek...-suttogtam a nyakába.
- Nyugalom...nem lesz semmi...remélem...-harapta el a végét,szinte úgy hogy alig hallottam.
- Jól van!Mindenki menjen vissza aludni,vagy legalábbis próbáljon meg.Majd holnap körülnézünk...illetve ti körülnéztek....
Elindultunk a zsákok felé de én megtorpantam Noa zsákja előtt.
- Aludhatok veled?-suttogtam szinte alig hallhatóan.
Erre elmosolyodott.
- Persze.-mosolygott rám.
Befeküdtem mellé a zsákba.Még csak most tűnt föl hogy Noa-nak kétszemélyes hálózsákja van!
- Hogy-hogy eddig nem tudtam hogy kétszemélyes a zsákod?-mosolyogtam rá.
- Hát tudod senki nem kérdezte,meg amúgy is csak egy embernek engedném hogy mellém feküdjön be...-nézett rám huncutan.
- Igen...?-néztem rá elvörösödve...-és ki lenne az?
- Hát,szerintem majd rá fogsz jönni...-majd átkrolt és megcsókolt engem.
Majd lefeküdtünk aludni.Elkezdte simogatni a hajamat.Ráfeküdtem a mellkasára és néztem közbe az eget.Adtam még neki egy utolsónak szánt puszit,de többre sikeredett...De csak párral...Majd a mellkasán megpróbáltam elaludni,a csillagokat számolgatva...Siker!
Reggel arra ébredtem hogy a szerelmem éppen átölel miközben én rajta fekszem.
- Jó reggelt!-szólított kedvesen.
- Jó reggelt...hogy aludtál-mosolyogtam rá álmosan.
- Hát azt tudom hogy te nagyon jól elszundítottál rajtam!-mosolygott rám.
- De az kényelmesebb volt mint a föld...-sopánkodtam neki a talajt bámulva.
Röhögött rajtam egy sort majd egy csókkal jutalmazott...meg még egyel...meg még egyel...meg még többel!
- Na jó én hozok a bőröndömből egy adag ruhát(mivel megkaptuk a saját bőröndünket amit még a nyaralásra hoztunk) és átöltözök!
Visszamentem a zsákomhoz,elővettem egy adagot(persze takarékosan,hogy nehogy elfogyjon a tista ruha)és elmentem egy kijelölt bokorhoz,ami a lányoknál az öltözőt jelenti,és elkezdtem lerángatni magamról a több napos cuccomat magamról."Szerencsémre" ott volt Ciara aki éppen melltartóban flangált egy bokor előtt mintha egy tükör lenne...Magamban jót röhögtem,mivel úgy nézett ki mintha egy divatbemutatón lenne.El is mosolyodtam(nagy sajnálatomra),ki is szúrta azonnal Ciara.
- Mi van,min röhögsz?-nézett rám mint egy darab valamire...(tudjátok mire gondolok...)
- Semmin-de ilyenkor már nem bírtam ki és elröhögtem magam,ezzel zavarba hozva az előbb említett személyt.
- Mi bajod...min nevetsz-nézett rám szinte sírógörccsel a szemében,miközbe eltakarta magát egy ruhadarabbal.Nem bírtam abbahagyni,röhögőgörcsöt kaptam!!
Felvett gyorsan egy pólót s kiviharzott a bokor mögül.Még mindig,szinte fetrengtem a röhögéstől amikor elkezdtem átöltözni.Miután sikerült átvergődnöm magam a másik ruhámba,kuncogva kijöttem a bokor mögül!
- Na mi van,mi történt kis tejbetök?-nézett rám mosolyogva illetve vidáman Noa.
- Nem tudom!Bent voltam a bokor mögött odajött meglátott és elkezdett vihogni!-jelent meg mögöttünk Ciara és Cloe.És megint elkezdtem szakadni a röhögéstől.
- Így?-kérdezte Noa röhögve.
- Igen így mint egy idióta!!-vigyorgott gúnyosan
- Hé!-hervadt le azonnal a mosoly Noa arcáról -meg enyémről-is -Ne merj még egyszer ilyet mondani Elsa-ra...
- Mert külömben?-nézett rá Ciara teljesen álszenten,és gúnyosan egyszerre.
- Ne akard mi lesz...-állt fel mellé fenyegetően,ami szerintem hatásos is volt Ciara-ra nézve... 

Kiáltások

17.fejezet

Éppen kérdezni akartam hogy miért mondta ezt amikor elindultunk Peter felé.Már egész jól nézett ki ahhoz képest milyen sebet kapott.
- Sziasztok!-intett felénk barátságosan,s egy bágyadt mosolyra húzta a száját.
- Szia!-borultam nyakába azonnal.
- Ahh...Elsa...ez fáj...-szisszent fel.
- Úú...bocsi!!-toltam el magam tőle óvatosan.
- Nem baj...hallom nem bírtad végig nézni ahogy ott feküdtem az emelvényen...-nézett le rám sandítva,óvatos mosollyal a szájján.
- De jó hogy egy ilyen szigeten is ilyen gyorsan terjednek a pletykák...-mormogtam az orrom alatt.
- Nyugi már ez egyáltalán nem ciki!-mondta Noa,s közbe megpuszilta a fejemet.Peter először helyeslően bólintott majd,kérdőre vonta a szemöldökét.
- Ti most együtt vagytok,ha szabad megkérdeznem?-nézett ránk gyanúsan.
- Nem tudom...együtt vagyunk?-kérdeztem az engem átölelő fiútól-aki nem más mint Noa volt.De ő nem válaszolt csak egy csókkal jutalmazott.Hát igen...egy szó több mint száz...
- Ez választ adott a kérdésedre?-néztem rá pirulgatva.
Csak felröhögött és bólintott egyet.Ez tényleg nagyon menő és aranyos hogy csak egy bólintással,mosollyal vagy röhögéssel elintézzük egymást,de komolyan,csak én tudok beszélni???
- Na jó figyelem mindenki!-füttyentett egyet Sue.-Mindenki odamehet és becsületesen elvehet egy félbevágott kókuszt és egy marahuját VAGY egy banánt!!De ne mind a kettőt csak az egyiket a kettő közül!!Azért mondom el hogy nehogy valaki véletlenül ,,elfelejtse".
Nagy tömeg gyűlt össze a kajáknál így mi direkt lemaradtunk négyen.Illetve öten mert Raven is csatlakozott.Már csak-csak odajutottunk a kajánkhoz amikor sikerült kifognunk Ciara-t és Chloe-t.
- Szerinted,Chloe,banán vagy marahuja,banán.....vagy marahuja....nem tudok dönteni.....vigyünk mindkettőből...-folytatta volna tovább ha Peter nem köhint egyet-illetve én viszek banánt,te meg marahuját és azt megfelezzük-helyesbített a kis ,,nyelvbotlásán".El is húztak gyorsan előlünk s aztán mi következtünk.Miután elvettük az ételt elmentünk lefeküdni.Befeküdtem az üres hálózsákba,mivel Omar utánunk jött,illetve mögöttünk volt a sorban.Éppen eszegettem a banánomat amikor kiáltást hallottam.Fölpattantam a zsákból és Sue felé igyekeztem,tartottam,mikor láttam hogy ő ár alszik.Aztán elindultam Noa-hoz ,mert tudtam,hogy ő még fent szokott lenni ilyenkor.Szó szerint ráugrottam szegényre.
- Jesszus!-ilyedt meg mert nem számított arra hogy a barátnője rá fog ugrani.-Mi történt?-nézett rám azokkal a kíváncsi és egyben gyönyörű kék szemeivel.
- Egy kiáltást hallottam...-de ilyenkor félbeszakított.
- Nem hallhattál semmi féle kiáltást,hisz mindenki itt van...-most meg én szakítottam őt félbe.
- Éppen ez az!Hogy Omar nincs a helyén mellettem a zsákban!!!!!
- Ki nincs ott a zsákban?-kérdezte valamilyen hang a hátam mögül.
- Ááárgh-fogta be a számat Noa,hogy ne sikítsak akkorát.
- Na látod most hallhattál valakit kiálltani-illetve-sikítani.-nézett rám kedvesen,nevetőráncokkal a szemesarkában.
- Jesszus...ilyet ne csinálj mégyegyszer!-suttogtam halkan a keresett személynek, aki felhúzott engem Noa öléből,s óvatosan odakísért a zsákhoz.-Hol voltál?-kérdeztem végre rá,mert már tényleg érdekelt.
- Csak elmentem mosdóba...-nézett végig rajtam aggodalmasan.Nem csodálom hisz egy teljesen pánikrohamban lévő lány feküdt mellette.Szegény...
- Oh,jó csak kiáltást hallottam és azt hittem...-és megint felhangzott,de arra már nem mondhattuk hogy én voltam,vagy azt hogy Omar volt az.... 

Mintha valami baj volna...

16.fejezet

- Kerítsetek valahonnan egy orvost!-kiáltotta Noa.
- Én orvosin tanultam!-igyekezett Natalya oda.
- Tökéletes pont jókor,mit kell ilyenkor csinálni?-pánikoltam be teljesen.Immár annyira hogy Noa-nak és Sue-nak kellett elkapnia hogy nehogy összeessek!Amikor arrébb ráncigáltak teljesen ki voltam már borulva!
- Sue...én ezt nem bírom itt ki...-fakadt ki belőlem,a sírással persze.
- Nem Elsa kifogod bírni!-erősködött Sue.- Noa kérlek menj vissza Peter-hez!-Noa először aggodalmasan rám nézett,majd bólintott egyett.- Ja és küldj még ide valakit légyszíves.-Noa odarohant a tömeghez és felénk mutogatott.Homályosan ugyan de erre emlékszek még a sokkból.Amikor felénk indult egy sötét árny akkor először nem hittem a homályos szememnek.Azonnal tudtam hogy az egyetlen ember feketében egy trópusi szigeten nem lehet más,csakis Raven.Odajött hozzánk s lenézett rám.Hm...elég érdekes látványt nyújthattam ott lent a földön...Na de nem tehetek róla hogy pánikrohamom lett.
- Oké,segíts légysz...-nézett föl Sue,de azonnal elállt a szava.-Khm...segíts abban hogy hozol nekem egy vizes...khm...rongyot vagy szakadt ruhát...-motyogta Sue az orra alatt.Raven csoda hogy értette-mivel Sue olyan halkan mondta hogy szinte én alig hallottam...Raven bólintott és sietősre vette a figurát.
- Sue...?-nyögtem ki végre ki magamból nagy nehezen.
- Igen?-nézett rám pironkodva.
- Tetszik ugye?-néztem rá őszintén(s talán egy mosolyt is sikerült csalnom az arcomra).
- Hát...igen...-pirult el újra teljesen.
- És...-éppen kérdezni akartam valamit amikor Raven visszatért egy vizes ronggyal.Azzal Sue elkezdte törölgetni az arcomat vele.Már egy ideje hűtötte a rongy az arcomat amikor oszolni kezdett a tömeg,s Peter állt föl az emelvényről szinte teljesen bekötött lábbal(míg mi vízért voltunk ők ezt csinálták)szinte teljesen bekötött lábbal.Sue azonnal odarohant,felém pedig egy kéz nyúlt.Raven miután felhúzott oda vezetett Noa-hoz.
- Köszi hogy segítettél!-nyújtotta felé a kezét Noa.
- Ez volt a dolgom...-markolt bele a markába.
- Igen tényleg köszi!Sokat segítettél!-mosolyogtam rá bágyadtan,de ő csak megfordult és arrébb ment.
- Fura egy gyerek...-jelentettem ki hangosan.
- Az...- hervadt le a mosoly Noa arcáról.Mintha valami baj volna...

A seb (az égés)

14.fejezet

Amikor odaértünk a vízeséshez azonnal előkaptuk a kulacsokat.Öt kulacsot hoztunk(illetve hozott)és kettőt még ami a sajátunk!

- Jaj,ne már!Most vizes lettem!!-siránkoztam Noa-nak.

Amikor odafordultam elállt a lélegzetem!Éppen a vízesés alatt állt,amikor észre vette hogy nézem (na jó bámultam)őt felém fordult.

- Na mi van?Nem mersz bejönni a vízbe?-mosolyodott el rajtam.

- Őszintén?Nem!-jelentettem ki az igazat.

- De miért??Hisz fel fogsz frissülni!-értetlenkedett tovább.

- Nem!-makacsoltam meg magam.

- Hm...Na jó akkor legalább húzzál ki innen!-kérte tőlem a szivességet.

- Már bocs de fogadjunk hogy az lesz hogy engem is belehúzol a vízbe!!??-vontam kérdőre.

- Nem,nem...eskü nem lesz az!-nézett rám azokkal a bociszemeivel!!De szépek voltak azok a szemek.

- Na jó,gyere!-törtem meg.

Na és itt ugrik a majom a vízbe!Illetve én ugrok a vízbe mert természetesen behúzott engem is!!.!

- Phöm-köptem ki a vizet a számból-ez most mire volt jó?-s szinte már fuldokoltam?

- Hát erre...-s hosszasan megcsókolt engem.Hömm...igen lehet hogy megérte...

- Ezért érdemes volt bejönni...-de ilyenkor elhallgattatott egy újabb csókkal.-Csütt...-csitítot el engem ismét (ugyanúgy mint előbb),de ilyenkor már muszáj volt megszólalnom.

- Mennünk kell...még hiányolni fognak minket,vagy utánunk küldenek valakit!-kezdtem el gondolkozni.
- Na jó!Ha ennyire eltolsz magadtól...-adta a sértődötted.
Erre elröhögtem magam,adtam neki egy röpke csókot majd elindultunk visszafelé.
Amikor odaértünk,Sue aggodalmas arccal felénk (felém) rohant.
- Elsa ugye hoztatok vizet??!??-nézett rám szinte már könnyes szemekkel.
- Igen...de miért mi történt??!?-ijedtem meg teljesen.
- Tűz van!Tűz ütött ki!!!-mutatott a tábor felé.
- Jézusom megsebesült valaki?-csatlakozott a beszélgetésbe Noa.
- Igen!-ekkor láttam hogy baj van,de igazán...
Öt perc volt kábé mire odaértünk.Sejthettem volna!Amikor odaértünk mindenki körülállt valakit.S ki nem volt ott?Hát persze hogy Peter.Pedig őt könnyű kiszúrni!!Azonnal odarohantunk hozzá.
- Úristen!!-kiálltottam föl hangosan.-Mi történt?
A látvány szörnyű volt!Peter-nek szinte az egész lába megégett valamennyire.Nem tudom mi lesz vele...

A temetés

13.fejezet

A temetés igazából abból állt hogy kb. 20 ember ásott egy hosszú mély árkot,s abba csöndesen beletették a halottakat.Mindenkinek ott kellett állnia,és várnia.Miután minden halott az árokba került,egy perc némaság ült a társaságra.Miután vége lett ennek a szertartásnak mindenki mehetett a dolgára.
- Ez azért kicsit megrázó volt!-kezdte Sue.
- Igen...szerintem még ennyi embert csukott szemmel nem láttam még.-kontráztam rá azonnal.
- Elsa!Eljössz velem a vízeséshez?-kérdezte váratlanul Noa.
- Öhm...persze!-néztem rá.Úgy tűnik elég furán mert Noa összehúzta a szemeit és kérdőre vont.
- Görcsöl a hasad?Vagy miért nézel rám így?
- Mi?Ja nem!!-röhögtem el magamat.Noa is megenyhült,és elmosolyodott.
- Na jó akkor menjünk!-adtam meg magam teljesen.
Éppen elindultunk VOLNA,de Peter megállított minket.
- Hová mentek?
- Hát..mi csak...
- ...elmegyünk vízért a vízeséshez amit Elsa talált.
- Jó rendben de siessetek!-adta ki a parancsot Peter.
- Persze-persze...-hagytam rá.
Noa-val elindultunk az erdőbe.Beszélgetni kezdtünk.
- Honnan valósi vagy?-kérdezte Noa.
- Mississippi.Te?
- Louisiana.
- Van testvéred?-folytattam,hogy nehogy be álljon az a bizonyos kínos csend...
- Nem,egyke vagyok.Veled mi van ilyen téren?
- Van egy öcsém.Sajna rég láttam már...
- Remélem minnél hamarabb szabadulunk erről a szigetről.
- Igen...én is...nézd ott a vízesés!!-kiáltottam fel örömömben.
- Igen...ugye hoztál palackokat...?-nézett rám sandítva.
- Khm...remélem hogy te hoztál...
- Nyugi,én számítottam erre!-röhögött rajtam egy jót...

 

Az első csók...

12.fejezet

- Jó,jó persze elkaplak!Katerine számolj be légyszíves!-kiálltotta Noa.
- Jó!Szóval....1....2....3!
És elengedtem azt a bizonyos indát!Eszméletlen rövid idő volt mire leestem,ahhoz képest milyen magasan voltam.És egyszer csak Noa kezében találtam magam.
- Elkaptalak!-suttogta a fülembe.S hirtelen megcsókoltam,örömömben felindulásból.
- Sajnálom...-folytattam volna,azonban elhallgattatott egy újabb csókkal.Éppen élveztem a harmadik csókomat is amikor valaki ott termett mögöttünk...akiről el is feledkeztünk
- Khm...-volt Katerine mangókkal a kezében.- Ha zavarok akkor sajnálom,de mennünk kéne...-fejezte mondandóját.Ekkor kaptunk észbe hogy hol is vagyunk.Noa letett engem a földre,majd elindultunk a tábor felé.
- Na találtatok valamit?-kiálltotta a távolból Peter.
- Igen,hoztunk néhány mangót és a távolban láttam egy vizesést!-mondtam ki boldogan a jóhírt.
- Rendben!Sue gyere légyszíves,segíts nekik.
Rohant is felénk.Amint meglátta hogy egy kicsit sunyulok,felém kapta a fejét ajd oldalra rángatott.
- Na,mesélj!Mi történt?-nézett rám vigyorgó fejjel.
- Ja...semmi...-próbálkoztam a lehetetlennel.Megpróbáltam beetetni a tipikus"ja semmi" ürügyet.Hát de nem jött be...
- Jaj istenem!Látom rajtad ne mond már!-kezdte húzni belőlem a választ.
- Jó,szóval tehát az történt hogy....
- Lányok gyertek már!-kiáltott felénk Noa és Peter szinkronban.
- Jó,jó megyünk!Egy pillanat!Na mond már gyorsan!-sürgetett tovább Sue.
- Sajnálom de mennünk kell!Hív a kötelesség!
- Mond,még eltudod mondani...-vette gyorsra a tempót.
- Várnak minket.-és elkezdtem rohanni Peter-ék felé.Sue utánam iramodott.Persze hogy nem hagyta magát-és a becsületét hogy valaki ott hagyja-utánam kezdett rohanni.Már majdnem fej-fej mellett haladtunk amikor odaérkeztünk Peter-ékhez.
- Hah...én nyertem...huh...nem kapok levegőt...-lihegtem hadarva.
- Tudod mit...huh...nem érdekel...csak..majd...mond el...bleh-fuldoklott mellettem Sue.
- Miután jól kibeszéltétek magatokat,lányok,gyerünk menjünk a temetésre!-oltott le minket Peter azonnal.
- Oh...oké....persze...de-kezdtem volna de Sue félbe szakított.
- ...nincs kicsit korán a temetéshez?-fejezte be Sue a közös mondatunkat.Hát igen ezt sokszor csináljuk.Egyik elkezdi másik befejezi.Azon nyomban összenéztünk Sue-val,majd elmosolyodtunk,majd elröhögtük magunkat.
- De de higgyétek el így hatásosabb lesz mint hinnétek...

1. Díj

A díjat nagyon köszönöm Ványi Zsófiának!

Mint mindennek ennek is vannak feltételei ;) :
1. Alapkérdés miszerint köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!  :)
2. Tedd ki a díjat az oldaladra akármilyen formátumban, hogy mások le tudják menteni!
3. Válaszolj a kérdésekre amiket kérdeztek tőled! Még egy ilyen alap dolog :D
4. Küld tovább maximum öt tehetséges blogírónak!

Kérdések:
1. Honnan jutott eszedbe a blogod témája?
Mikor elkedtem írni az első fejezetet akkor jutott eszembe ennek a történetnek az ötlete.
2. Mi motivált az írásra?
Megteszett a blog mert a barátnőimnek is volt.
3. Ki a kedvenc énekesed?
One Direction :)
4. Mi a kedvenc dalod?
One Direction összes dala :D
5. Van-e beceneved a barátaid között?
JOE!!!!!!! XD

Saját kérdéseim:
1. Ha lenne egy új blogod mi lenne a témája?
2. Ki lenne a főszereplője?
3. Mi a kedvenc színed?
4. Milyen fejlécet tennél hozzá?
5. Honnan merítettél ihletet?

Akiknek küldöm:
Nadia Elson: Bittersweet
Sophie&Eleanor: Right here right Now
Ványi Zsófia: One Way Or Another

Csőrös

11.fejezet

Elindultunk hárman az erdőbe,hogy felfedezzük igazából azt hogy hol is vagyunk.

- Másszunk föl egy fára!Úgy jobban látunk.-mondtam ki hangosan a gondolatomat.

- Ez jó ötlet!-helyeselte Katerine.

- Valaki tartson bakot!Úgy talán elérem a legelső ágat...

Az a bak tartó nem más mint Noa volt!Elértem a legelső ágat,majd sikerült megkapaszkodnom.Elkezdtem felfelé mászni.Amikor úgy éreztem hogy elég magasan vagyok körbenéztem.Óriási sziget.Gyönyörű volt panoráma, s szerencsére találtam nem messze tőlünk egy vízesést.

- Hé srácok!Ott egy vízesés....Srácok,srácok...hahó!!-pánikoltam be teljesen mert nem találtam a többieket.

- Nyugi,itt vagyunk!Csak Sue szólt hogy a halottakat ma fogjuk eltemetni.Éppen elmélyültem volna a gondolataimban amikor nekem repült egy papagáj!!Elengedtem az ágat hogy elzavarjam a csőröst,amikor elkezdtem zuhanni!Szerencsére kitisztult előttem a világ és megtudtam kapaszkodni egy indába!

- Jól vagy?-kiálltotta Noa.

- Igen.Csak kapj el!...

Kés nélkül nehéz lesz...

10.fejezet

Reggel amikor felébredtem,nem sokan voltak még fent.Omar még aludt,ezért megnéztem Sue-t,hogy vele mi van.Nem láttam a lány mellett aki mellett aludt (szerintem legalábbis az a lány volt).Ahova tettük a kaját,oda gyűltek a felébredt emberek.Megpillantottam Sue-t,éppen gyümölcsöket osztogatott.

- Szia!-léptem oda hozzá.

- Szia!Hogy aludtál?

- Egészen jól!Mit csinálsz?

- Reggelit osztok!Peter mondta.

- Oh,rendben!Kaphatok én is?

- Persze!A reggeli adag egy mangóból és egy banánból áll.

- Szeretem őket!-nyaltam meg a számat,jelezve hogy ez a kettő az én két kedvenc gyümölcsöm (a sok közül).

Miután megkaptam a kaját,visszaültem Omar mellé a zsákba.A banánt elraktam a nap többi részére,így a mangóval kezdtem.Na igen kést vagy valami éles dolgot nem adtak,így a körmömmel próbáltam levakarni valamit a gyümölcsről.Egy karcolást nem tudtam rajta ejteni...Már amikor éppen arra gondoltam hogy megeszem héjastul,egy hang csendült föl mögöttem.

- Segítsek?

- Igen az jó lenne-fordultam meg.A szőke srác volt.-De hogy tudnál segíteni?

- Nekem van késem.

Leült mellém a földre,és elkezdte hámozni nekem a gyümölcsöt.

- Mi a neved?-kérdezte hosszú csend után.

- Elsa!És a tiéd?

- Noa.

- És annak a srácnak aki ott ül feketében?

- Raven.

- Találó név...-néztem végi a srácon.Talpig feketében,de még a haja is meg a szeme is az volt.Mintha csak tudták volna hogy ilyen lesz kiskorában.

- Te nem eszel?-kérdeztem meg hirtelen,mert rájöttem hogy igazából nekem hámozza a mangót.

- Én már ettem!Csak nekem könnyebb volt merta banánnal kezdtem...-suhant át rajta egy kedves mosoly.

- Köszi a segítséget!

- Valamit mégis enni kell.
- Igaz.
Abbahagytuk a beszélgetést,mert Sue és Peter bejelentették hogy ki-kivel lesz egy csoportban (megtudakolták mindenkinek a nevét,így sikerült csinálniuk egy névsort).
- Szóval 1.csoport:Angus,Raven és Natlya.-hirdette meg Peter.
- 2. csoport:Katerine,Elsa és Noa.-sorolta Sue.
- Együtt leszünk-suttogtam szinte olyan halkan,mintha semmit nem mondtam volna.Erre Noa csak egy halvány mosolyt villantott a földet nézve...