16.fejezet
- Kerítsetek valahonnan egy orvost!-kiáltotta Noa.
- Én orvosin tanultam!-igyekezett Natalya oda.
- Tökéletes pont jókor,mit kell ilyenkor csinálni?-pánikoltam be teljesen.Immár annyira hogy Noa-nak és Sue-nak kellett elkapnia hogy nehogy összeessek!Amikor arrébb ráncigáltak teljesen ki voltam már borulva!
- Sue...én ezt nem bírom itt ki...-fakadt ki belőlem,a sírással persze.
- Nem Elsa kifogod bírni!-erősködött Sue.- Noa kérlek menj vissza Peter-hez!-Noa először aggodalmasan rám nézett,majd bólintott egyett.- Ja és küldj még ide valakit légyszíves.-Noa odarohant a tömeghez és felénk mutogatott.Homályosan ugyan de erre emlékszek még a sokkból.Amikor felénk indult egy sötét árny akkor először nem hittem a homályos szememnek.Azonnal tudtam hogy az egyetlen ember feketében egy trópusi szigeten nem lehet más,csakis Raven.Odajött hozzánk s lenézett rám.Hm...elég érdekes látványt nyújthattam ott lent a földön...Na de nem tehetek róla hogy pánikrohamom lett.
- Oké,segíts légysz...-nézett föl Sue,de azonnal elállt a szava.-Khm...segíts abban hogy hozol nekem egy vizes...khm...rongyot vagy szakadt ruhát...-motyogta Sue az orra alatt.Raven csoda hogy értette-mivel Sue olyan halkan mondta hogy szinte én alig hallottam...Raven bólintott és sietősre vette a figurát.
- Sue...?-nyögtem ki végre ki magamból nagy nehezen.
- Igen?-nézett rám pironkodva.
- Tetszik ugye?-néztem rá őszintén(s talán egy mosolyt is sikerült csalnom az arcomra).
- Hát...igen...-pirult el újra teljesen.
- És...-éppen kérdezni akartam valamit amikor Raven visszatért egy vizes ronggyal.Azzal Sue elkezdte törölgetni az arcomat vele.Már egy ideje hűtötte a rongy az arcomat amikor oszolni kezdett a tömeg,s Peter állt föl az emelvényről szinte teljesen bekötött lábbal(míg mi vízért voltunk ők ezt csinálták)szinte teljesen bekötött lábbal.Sue azonnal odarohant,felém pedig egy kéz nyúlt.Raven miután felhúzott oda vezetett Noa-hoz.
- Köszi hogy segítettél!-nyújtotta felé a kezét Noa.
- Ez volt a dolgom...-markolt bele a markába.
- Igen tényleg köszi!Sokat segítettél!-mosolyogtam rá bágyadtan,de ő csak megfordult és arrébb ment.
- Fura egy gyerek...-jelentettem ki hangosan.
- Az...- hervadt le a mosoly Noa arcáról.Mintha valami baj volna...
- Én orvosin tanultam!-igyekezett Natalya oda.
- Tökéletes pont jókor,mit kell ilyenkor csinálni?-pánikoltam be teljesen.Immár annyira hogy Noa-nak és Sue-nak kellett elkapnia hogy nehogy összeessek!Amikor arrébb ráncigáltak teljesen ki voltam már borulva!
- Sue...én ezt nem bírom itt ki...-fakadt ki belőlem,a sírással persze.
- Nem Elsa kifogod bírni!-erősködött Sue.- Noa kérlek menj vissza Peter-hez!-Noa először aggodalmasan rám nézett,majd bólintott egyett.- Ja és küldj még ide valakit légyszíves.-Noa odarohant a tömeghez és felénk mutogatott.Homályosan ugyan de erre emlékszek még a sokkból.Amikor felénk indult egy sötét árny akkor először nem hittem a homályos szememnek.Azonnal tudtam hogy az egyetlen ember feketében egy trópusi szigeten nem lehet más,csakis Raven.Odajött hozzánk s lenézett rám.Hm...elég érdekes látványt nyújthattam ott lent a földön...Na de nem tehetek róla hogy pánikrohamom lett.
- Oké,segíts légysz...-nézett föl Sue,de azonnal elállt a szava.-Khm...segíts abban hogy hozol nekem egy vizes...khm...rongyot vagy szakadt ruhát...-motyogta Sue az orra alatt.Raven csoda hogy értette-mivel Sue olyan halkan mondta hogy szinte én alig hallottam...Raven bólintott és sietősre vette a figurát.
- Sue...?-nyögtem ki végre ki magamból nagy nehezen.
- Igen?-nézett rám pironkodva.
- Tetszik ugye?-néztem rá őszintén(s talán egy mosolyt is sikerült csalnom az arcomra).
- Hát...igen...-pirult el újra teljesen.
- És...-éppen kérdezni akartam valamit amikor Raven visszatért egy vizes ronggyal.Azzal Sue elkezdte törölgetni az arcomat vele.Már egy ideje hűtötte a rongy az arcomat amikor oszolni kezdett a tömeg,s Peter állt föl az emelvényről szinte teljesen bekötött lábbal(míg mi vízért voltunk ők ezt csinálták)szinte teljesen bekötött lábbal.Sue azonnal odarohant,felém pedig egy kéz nyúlt.Raven miután felhúzott oda vezetett Noa-hoz.
- Köszi hogy segítettél!-nyújtotta felé a kezét Noa.
- Ez volt a dolgom...-markolt bele a markába.
- Igen tényleg köszi!Sokat segítettél!-mosolyogtam rá bágyadtan,de ő csak megfordult és arrébb ment.
- Fura egy gyerek...-jelentettem ki hangosan.
- Az...- hervadt le a mosoly Noa arcáról.Mintha valami baj volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése