21.fejezet
Elindultunk a vízesés felé (addig is lógunk a többiek elől).Hirtelen olyan rossz érzés jött rám.Az ég beborult,a madarak elrepültek a fákról,s valahogy minden olyan idegennek tűnt...Valami nincs rendjén...
- Te Sue...szerintem itt valami nem stimmel...-néztem rá kétségbe esetten,s gyanakodva egyben.
- Ugyan már,Elsa,mi lenne...-de ilyenkor egy nagyobb szélfuvallat telefújta fejét saját hajával.
Valami elsurrant mellettünk.
- Sue...ugye te is...
- Igen...bár nem tudom mit...
S megint elrohant valami,de most a másik oldalamon...
- Sue!!!-estem totál pánikba.
Most meg mögöttünk szaladt el valami.Felsikoltottunk,majd gyorsan egymás mellé ugrottunk.
- Ez mi lehet?-suttogtam neki.
- Nem tudom...de szerintem az a világító szempár az övé!?!-kezdte el rángatni a kezem,s bökdösni a bokor felé.Hátrálni kezdtünk.Eltűnt a szempár...Bárhol lehet...Sue elindult egy bokor felé...ahhoz a bokorhoz ahol az a szörny föltűnt...ismét.Sue lassan lépdelt felé.A szörny a kezét nyújtotta neki.Fehéres-szürkés keze volt,de egyben látszódott hogy fiú.Sue olyan volt mintha hipnotizálva lett volna.Gyöngéden lépkedett felé.Kiabáltam felé,de nem hallotta.Megfogta a kezét,s belépett mellé a bokorba.Aztán eltűnt.Sue-val együtt...
Amikor felébredtem valaki állt felettem.Valószínüleg elájulhattam.Körbenéztem,de Sue-t nem láttam sehol.De valaki még hiányzott...Raven...Majd elkezdtem pislogni hogy tisztábban lássak.
- Elsa!-simította végig az arcomat egy kéz.Ismerem ezt a hangot.
- Noa...-sírtam el magam a vállába fúrva a fejem.
Sikerült felállnom némi segítséggel.
- Mi történt?És Sue hol van?
- Majd mindent elmesélek,csak jussunk el a táborig.
Miután visszaevickéltem-Noa segítségével-elkezdték mesélni hogy mit hallottak.
- Úgy kezdődött hogy ti ugyebár elindultatok a vízeséshez,de olyan sokáig tartott hogy utánatok küldtük Raven-t.Először egy sikolyt hallottunk,de ilyenkor csak azt hittük hogy Raven lepett meg titeket.Majd amikor a második sikoly is felhangzott utánatok indultunk.Téged a földön találtunk, a többieket pdig nem tudjuk hol vannak.-fejezte be Noa a mesélést.
- De most az lenne az érdekes ha a te szemszögedből hallanánk ezt az egészet.-jött oda hozzám Peter.
- Hát...-kezdtem volna...de nem mondtam-nem emlékszek semmire.
Elmondhattam volna,de elmebetegnek néztek volna.Meg amúgy is,ez nem az ő dolguk.Hisz ők nem tudják mi történt ott...
- Te Sue...szerintem itt valami nem stimmel...-néztem rá kétségbe esetten,s gyanakodva egyben.
- Ugyan már,Elsa,mi lenne...-de ilyenkor egy nagyobb szélfuvallat telefújta fejét saját hajával.
Valami elsurrant mellettünk.
- Sue...ugye te is...
- Igen...bár nem tudom mit...
S megint elrohant valami,de most a másik oldalamon...
- Sue!!!-estem totál pánikba.
Most meg mögöttünk szaladt el valami.Felsikoltottunk,majd gyorsan egymás mellé ugrottunk.
- Ez mi lehet?-suttogtam neki.
- Nem tudom...de szerintem az a világító szempár az övé!?!-kezdte el rángatni a kezem,s bökdösni a bokor felé.Hátrálni kezdtünk.Eltűnt a szempár...Bárhol lehet...Sue elindult egy bokor felé...ahhoz a bokorhoz ahol az a szörny föltűnt...ismét.Sue lassan lépdelt felé.A szörny a kezét nyújtotta neki.Fehéres-szürkés keze volt,de egyben látszódott hogy fiú.Sue olyan volt mintha hipnotizálva lett volna.Gyöngéden lépkedett felé.Kiabáltam felé,de nem hallotta.Megfogta a kezét,s belépett mellé a bokorba.Aztán eltűnt.Sue-val együtt...
Amikor felébredtem valaki állt felettem.Valószínüleg elájulhattam.Körbenéztem,de Sue-t nem láttam sehol.De valaki még hiányzott...Raven...Majd elkezdtem pislogni hogy tisztábban lássak.
- Elsa!-simította végig az arcomat egy kéz.Ismerem ezt a hangot.
- Noa...-sírtam el magam a vállába fúrva a fejem.
Sikerült felállnom némi segítséggel.
- Mi történt?És Sue hol van?
- Majd mindent elmesélek,csak jussunk el a táborig.
Miután visszaevickéltem-Noa segítségével-elkezdték mesélni hogy mit hallottak.
- Úgy kezdődött hogy ti ugyebár elindultatok a vízeséshez,de olyan sokáig tartott hogy utánatok küldtük Raven-t.Először egy sikolyt hallottunk,de ilyenkor csak azt hittük hogy Raven lepett meg titeket.Majd amikor a második sikoly is felhangzott utánatok indultunk.Téged a földön találtunk, a többieket pdig nem tudjuk hol vannak.-fejezte be Noa a mesélést.
- De most az lenne az érdekes ha a te szemszögedből hallanánk ezt az egészet.-jött oda hozzám Peter.
- Hát...-kezdtem volna...de nem mondtam-nem emlékszek semmire.
Elmondhattam volna,de elmebetegnek néztek volna.Meg amúgy is,ez nem az ő dolguk.Hisz ők nem tudják mi történt ott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése