Elveszetten

25.fejezet

Elértünk egy szép,tábor veréshez alkalmas helyet.Gyönyörű táj volt.Nem volt időm nézelődni de attól függetlenül megjegyeztem a körülöttem lévő elképesztő dolgokat.A madaraktól kezdve a legkisebb szellőig.Nagyon szép volt.Éppen előszedtük a ponyvát amit magunkkal hoztunk.Feltettük egy két összekulcsolódott ágú fára.Fura...nekem először egy pár jutott eszembe...Gyönyörű.
Épp kész lettünk vele amikor már esteledett.Alá bújtunk.Mindketten csöndben ültünk egymás mellett.Egy szót sem szóltunk.Elég volt ennyi hogy letisztázzuk magunkban ezt az egész fura napot.Majd egyszer csak elaludtunk.
Amikor felkeltünk egy perccel sem késlekedtünk,hanem azonnal elindultunk.A hegy lába felé vettük az irányt.Elértük de akkor derült ki hogy a barlang a hegyben van nem pedig a hegy lábában.Tehát kénytelen-kelletlen fel kellett másznunk a hegyre.Találtunk egy egész kulturált kis repedezéseket amiken feltudtunk mászni.Éppen elkezdtünk mászni amikor mozgást hallottunk alattunk.Gyorsan elkezdtünk mászni.A két fiú ideért.Megszólítottak minket.
- Gyertek le, beszélnünk kell!- kiáltotta.
- Dehogy megyünk!Lehet hogy fent lesz Sue...ha igen és lemennénk akkor semmi értelme nem lenne annak hogy lemásszunk!..-mondtam.
- Kérlek csak beszélni szeretnénk veletek.
Noa-val összenéztünk.Lemásztunk.
- Hát jó...-és elkezdték mesélni a történteket.
- Rendben mit szeretnétek?-kérdezett rá egyből Noa.
- Hát igazából elég furcsa dolgok történtek...kiderült...hogy...igazából...
- ...Peter..enyhén elmebeteg...-fakadt végre ki belőle.(Michael,így hívják ezt a fiút)
- Mit értesz azon hogy enyhén elmebeteg?-tudatlankodtam és hökkentem meg egyszerre.
- Hmm...-gondolkodott el Noa.
- S most mi van vele?
- Hát...igazából eszméletlen...
- Mi??Ti kiütöttétek?-hitetlenkedtem.
- Neeem..nem dehogy is...magától ütődött ki...-szólalt meg a másik fiú.(Parker-nek hívják)
- Mi..?- gondolkodtam el teljesen ezen az egészen.Hogy lehet az hogy Peter elmebeteg...meg hogy most itt vagyunk általuk...Szerintem most tudatosult bennem ez az egész fura nap.Eltöprengtem egy csöppet,de nem bírtam tovább mert menniük kellett.
- Na jó,nyugodtan hazajöhettek de sajna nekünk már mennünk kell...sok mindenkinek hiányoztok...

- Rendben..ez kedves-ígérjük majd ha jövünk csak ezt még megnézzük.-majd bólintottak és elrohantak (gondolom a tábor felé).
El kezdtünk mászni de elkezdett besötétülni.Szuper....
- Haza indulhatnánk.-szólt hozzám Noa.
- De én még megszeretném nézni ezt a barlangot...
- Hanem kezdünk el lemászni akkor itt ragadunk...-azonban ez a mondat nem fejeződött be mivel kis híján leestem a hegyoldalról.
- Elsa!!-kiáltott föl Noa.
- Nem gondolod hogy túl messzire mentél...Elsa...-szólalt meg a fejemben újra a hang...

Ui.:Úúú sajnálom,mindenkitől bocsánatot kérek azért mert nem jelentkeztem csak totál el lett marasztalva ez az egész...Sajnáálom...
De eskü megpróbálok minnél többet és gyorsan hozni a részeket...Sajnálom de köszönöm ha még olvassa bárki!!!!:)
Pusz: Pen Haraszti