24.fejezet
Meredten néztem arra a kis papírkára amit a kezemben tartottam.Nem hittem volna,hogy ez lehetséges.De hol lehet akkor?S miért hagyta itt a táskáját amiben mindene benne volt?!Ezeken filóztam mikor Noa odalépett hozzám ,s kivette a kezemből a papírt.Mereven nézett rá, majd hirtelen megszólalt.
- Ha te Sue lennél,hová bújnál?
- Nem tudom...talán egy barlangba.- futott át azonnal az agyamon.
Noa fellapozta azt a bizonyos könyvét,s belemélyült.Egy kis idő után felnézett belőle.
- Tudom hogy merre lehet Sue...gyere,felhúzlak.
- Egy pillanat...-futott át az agyamon valami-ez az írás Sue-é,még a táska is az övé...
- Igen,és?
- Ha meg is találjuk Sue-t,Raven még mindig nem lesz meg...
- Na jó,figyelj,először találjuk meg Sue-t!Aztán meg kereshetjük Ravent is....sőt,lehet hogy vele van!
Ezen kicsit elgondolkodtam.Ha Raven vele van akkor talán megmenekülhet a vadon rejtelmeitől.Végül beleegyeztem az indulásba.
- Jó...mehetünk.
Miután Noa felhúzott,körbenéztünk hogy nincsenek-e megint itt követőink.Mivel nem találtuk őket,elindultunk.Én még azt sem tudtam hova megyünk,teljesen Noa-ra bíztam magam.Meg sem kérdeztem,hisz inkább az a lényeg hogy megtaláljuk elveszett társainkat.Magammal hoztam Sue táskáját.Jó nehéz volt.Olyan mintha köveket rakott volna bele.Nem akartam csak azért megállni hogy megnézzem mi van benne,max akkor ha Noa pihenőt mond.Ezen filóztam amikor egy folyóhoz értünk.
- Ezen át kell kelnünk.-utasított Noa.
- S ezen feltétlenül át kell kelnünk?-bizonytalanodtam el egy perc alatt.
- Ott egy barlang.-mutatott egy lyuk szerűség felé.-szerintem az lesz az ahova Sue elbújt.
- Jól van...
Közelebb mentünk a folyóhoz hogy felmérjük a terepet.A nap feneke már súrolta a horizont tetejét.Noa rálépett az első kőre.Nyújtotta felém kezét.
- Gyere!-nézett rám kedvesen.
- Jó..csak...várj...
- Jól van,nyugi-s hozzá léptem,majd suttogott nekem valamit-foglak...
Megfogtam a kezét s átléptem egy másik kőre.Noa mögém került.Onnan fogott.Átszökkentem a másik kőre.Már majdnem átértünk amikor Noa hirtelen elengedett.
- Noa....Noa!?-kiálltottam egyet tehetetlenül.Lassan hátra fordultam.Nem tudtam hogy hol lehetett.Teljesen elveszetten éreztem magam az erdőben,egyedül,Noa nélkül.Sikerült átugranom az utolsó kőre majd a partra.Valószínűleg az adrenalinom miatt.De legalább így körbetekinthettem.A fejemhez kaptam s azt hiszem pánikrohamot kaptam.Megfordultam s fel-alá járkáltam.
- Nem,ez nem lehet...nem veszthetem el...-de ilenkor közbe vágott valaki.
- Elsa!
- Noa...-pördültem meg a tengelyem körül s egyenesen a szemébe néztem.
Noa pont most ért át a köveken,majd odafutott hozzám és megölelt.El se mertem hinni.
- Hol voltál....eltűntél...
- Nyugalom...tudod hogy nem hagynálak itt...
- De akkor hová mentél az előbb...?
- Vissza mentem a partra,mert láttam hogy útközben elejtettél valamit....ezt-s a kedvenc gyűrűmet mutatta,ímit még Sue-val vettünk együtt.-gondoltam fontos neked ezért visszamentem.Direkt nem szóltam,mert tudtam utánam jönnél.Vissza mentem,majd amikor kiáltásaid közül egyet meghallottam azonnal visszarohantam hozzád.
- Köszönöm...
- Nincs mit.De most tábort kell készítenünk magunknak hogy túléljük a éjszakát.
- Rendben...induljunk keressünk megfelelő helyet az alváshoz...
Ui:Sziasztok Olvasók!Sajnálom hogy nem írtam a három hét alatt semmit csak a családommal nyaraltam Balatonon.Mentségemre legyen hogy a Wi-Fi olyan bűn rossz volt,hogy az oldalakat alig töltötte be....Erre még ráadás volt hogy mind az aki volt ott a saját kis dolgát végezte/végezni akarta volna a gépén/telóján...
Úgy hogy sajnálom,de már vagyok,s gyorsan hozom a kövi részeket
Pusz: Pen
- Egy pillanat...-futott át az agyamon valami-ez az írás Sue-é,még a táska is az övé...
- Igen,és?
- Ha meg is találjuk Sue-t,Raven még mindig nem lesz meg...
- Na jó,figyelj,először találjuk meg Sue-t!Aztán meg kereshetjük Ravent is....sőt,lehet hogy vele van!
Ezen kicsit elgondolkodtam.Ha Raven vele van akkor talán megmenekülhet a vadon rejtelmeitől.Végül beleegyeztem az indulásba.
- Jó...mehetünk.
Miután Noa felhúzott,körbenéztünk hogy nincsenek-e megint itt követőink.Mivel nem találtuk őket,elindultunk.Én még azt sem tudtam hova megyünk,teljesen Noa-ra bíztam magam.Meg sem kérdeztem,hisz inkább az a lényeg hogy megtaláljuk elveszett társainkat.Magammal hoztam Sue táskáját.Jó nehéz volt.Olyan mintha köveket rakott volna bele.Nem akartam csak azért megállni hogy megnézzem mi van benne,max akkor ha Noa pihenőt mond.Ezen filóztam amikor egy folyóhoz értünk.
- Ezen át kell kelnünk.-utasított Noa.
- S ezen feltétlenül át kell kelnünk?-bizonytalanodtam el egy perc alatt.
- Ott egy barlang.-mutatott egy lyuk szerűség felé.-szerintem az lesz az ahova Sue elbújt.
- Jól van...
Közelebb mentünk a folyóhoz hogy felmérjük a terepet.A nap feneke már súrolta a horizont tetejét.Noa rálépett az első kőre.Nyújtotta felém kezét.
- Gyere!-nézett rám kedvesen.
- Jó..csak...várj...
- Jól van,nyugi-s hozzá léptem,majd suttogott nekem valamit-foglak...
Megfogtam a kezét s átléptem egy másik kőre.Noa mögém került.Onnan fogott.Átszökkentem a másik kőre.Már majdnem átértünk amikor Noa hirtelen elengedett.
- Noa....Noa!?-kiálltottam egyet tehetetlenül.Lassan hátra fordultam.Nem tudtam hogy hol lehetett.Teljesen elveszetten éreztem magam az erdőben,egyedül,Noa nélkül.Sikerült átugranom az utolsó kőre majd a partra.Valószínűleg az adrenalinom miatt.De legalább így körbetekinthettem.A fejemhez kaptam s azt hiszem pánikrohamot kaptam.Megfordultam s fel-alá járkáltam.
- Nem,ez nem lehet...nem veszthetem el...-de ilenkor közbe vágott valaki.
- Elsa!
- Noa...-pördültem meg a tengelyem körül s egyenesen a szemébe néztem.
Noa pont most ért át a köveken,majd odafutott hozzám és megölelt.El se mertem hinni.
- Hol voltál....eltűntél...
- Nyugalom...tudod hogy nem hagynálak itt...
- De akkor hová mentél az előbb...?
- Vissza mentem a partra,mert láttam hogy útközben elejtettél valamit....ezt-s a kedvenc gyűrűmet mutatta,ímit még Sue-val vettünk együtt.-gondoltam fontos neked ezért visszamentem.Direkt nem szóltam,mert tudtam utánam jönnél.Vissza mentem,majd amikor kiáltásaid közül egyet meghallottam azonnal visszarohantam hozzád.
- Köszönöm...
- Nincs mit.De most tábort kell készítenünk magunknak hogy túléljük a éjszakát.
- Rendben...induljunk keressünk megfelelő helyet az alváshoz...
Ui:Sziasztok Olvasók!Sajnálom hogy nem írtam a három hét alatt semmit csak a családommal nyaraltam Balatonon.Mentségemre legyen hogy a Wi-Fi olyan bűn rossz volt,hogy az oldalakat alig töltötte be....Erre még ráadás volt hogy mind az aki volt ott a saját kis dolgát végezte/végezni akarta volna a gépén/telóján...
Úgy hogy sajnálom,de már vagyok,s gyorsan hozom a kövi részeket
Pusz: Pen
