2014. július 31., csütörtök

Sziasztok!

Néztem az email-eimet amikor, találtam egy tegnapi mailt. Nézem rámegyek és meglátom hogy a blogomhoz írt valaki egy megjegyzést. Ez adott nekem új energiát és erőt hogy írjak. Sajnálom hogy a megszokottnál is több időre tűntem el de nem akartam írni. Nem tudom miért... Sajnálom, de most itt vagyok és szerintem fojtatni fogom mind a három blogot. :) Remélem.... Csak KÉÉÉÉRLEK mindenki aki olvassa vagy csak páran írjatok visszajelzéseket nekem hogy tudjam, van-ee értelme folytatni.:) köszönöm   (és akkor folytatni is fogom biztos) :))))

 

 30.fejezet

Sokkot kaptam. Nem értettem. Olyan lekezelően, és egymást ember számba nem vevő módon nézték egymást és beszéltek egymással hogy erre a legkevésbé sem számítottam. Újra pislogtam így sikerült beszélnem is.
- Hú...hát ez meglepő!- néztem körbe-körbe a körülöttem...
- Nem kell annyira kiakadni, nem olyan nagy dolog.
- Nem persze, végül is tényleg semmi okom nincs hogy kiboruljak. Igen...-dölőngéltem kínosan.
- Ennyire meglepett?- mosolygott rám.
- Hát igen eléggé. Nem is értem, pedig nagyon  nem hasonlítotok egymásra. Igaz nem ismerem annyira de, azért ez eléggé meglepő számomra. - nevettem fel kínosan.
- Jól van na...- mosolygott idegesen.- na emészd meg szépen és menjünk Omarhoz.
- Mi? Miért?- lepődtem meg.
- Gyere!
 Elindultunk a táborhoz,amikor meglepetésemre Omar, Natalya, Angus, Agnes és Kathlyn várt minket az egyik pálmánál. Már besötétedett mikor engem vártak. Jaj, ekkor kezdtem újra érezni a kezemet. Nem volt jóérzés amikor ránéztem. Végül is már nem annyira fájt mint reggel de azért eléggé. 
- Jól vagy Elsa? Nagyon fáj?- kérdezte Omar.
- Nem, nem, jól vagyok.
- Akkor jó! Mindenki megvan?-nézett körbe.
- Igen!-lépett mellém Noa egy ducira pakolt táskával.
Ezt meg honnan, gondoltam volna amikor, indultunk.
- Indulás!
Befelé mentünk az erdőbe. Sötét volt, ijesztő és fáztam. De amúgy semmi bajom nem volt... A fák felénk tornyosultak, így este viszont ez ijesztő volt. Aggodalmasan nézelődtem, amikor a sötétben valaki hirtelen rám ugrott.
- Basszus te hülye!- kapkodtam hátra a sötétben. Röhögő görccsel küszködött Noa.- Ne csináld már!- fordultam vissza dideregve és félve.
- Húúú...
- Hagyd abba!-pillantottam felé.
- Hahaha.- ment kicsit arrébb röhögve.- Fááááj!
- Majd mindjárt sajnálni foglak.- durcultam.
Egyedül mentem tovább. Összefont karral baktattam Omar, Agnes és Angus után. Mögöttem Natalya, Kathlyn és Noa. Bár Noa inkább mellettem volt, de az most nem számít. Mentem előre és nagyon jó volt egyedül lenni. Gondolkodtam és ürítettem a fejemből. Nagyon, jól esett. Éppen megérkeztünk amikor fel néztem.
- Megérkeztünk!- kezdte el Omar.
- Gondoltuk eljövünk picit a tábortól szórakozni.- mosolygott rám Agnes, bizonyára azért mert meglepően néztem előre.
- Hű... nagyon tetszik. Nagyon jó ötlet.- mondtam mosollyal az arcomon. Tényleg örültem neki,  hoy kitörünk a tábori monotonításból. A fiúk fa rönköket görgettek elő az erdőből. Nem tudom hogy ez előre megtervezett vagy csak találták ezeket a rönköket, de mindenesetre vicces megoldás. A lányok elmentek fát szedni, én meg a fiúkkal mentem követ szerezni a tűz körbe kerítéséhez. Szedegettem amikor fölnéztem, és egy lány nézett rám...