12.fejezet
- Jó,jó persze elkaplak!Katerine számolj be légyszíves!-kiálltotta Noa.
- Jó!Szóval....1....2....3!
És elengedtem azt a bizonyos indát!Eszméletlen rövid idő volt mire leestem,ahhoz képest milyen magasan voltam.És egyszer csak Noa kezében találtam magam.
- Elkaptalak!-suttogta a fülembe.S hirtelen megcsókoltam,örömömben felindulásból.
- Sajnálom...-folytattam volna,azonban elhallgattatott egy újabb csókkal.Éppen élveztem a harmadik csókomat is amikor valaki ott termett mögöttünk...akiről el is feledkeztünk
- Khm...-volt Katerine mangókkal a kezében.- Ha zavarok akkor sajnálom,de mennünk kéne...-fejezte mondandóját.Ekkor kaptunk észbe hogy hol is vagyunk.Noa letett engem a földre,majd elindultunk a tábor felé.
- Na találtatok valamit?-kiálltotta a távolból Peter.
- Igen,hoztunk néhány mangót és a távolban láttam egy vizesést!-mondtam ki boldogan a jóhírt.
- Rendben!Sue gyere légyszíves,segíts nekik.
Rohant is felénk.Amint meglátta hogy egy kicsit sunyulok,felém kapta a fejét ajd oldalra rángatott.
- Na,mesélj!Mi történt?-nézett rám vigyorgó fejjel.
- Ja...semmi...-próbálkoztam a lehetetlennel.Megpróbáltam beetetni a tipikus"ja semmi" ürügyet.Hát de nem jött be...
- Jaj istenem!Látom rajtad ne mond már!-kezdte húzni belőlem a választ.
- Jó,szóval tehát az történt hogy....
- Lányok gyertek már!-kiáltott felénk Noa és Peter szinkronban.
- Jó,jó megyünk!Egy pillanat!Na mond már gyorsan!-sürgetett tovább Sue.
- Sajnálom de mennünk kell!Hív a kötelesség!
- Mond,még eltudod mondani...-vette gyorsra a tempót.
- Várnak minket.-és elkezdtem rohanni Peter-ék felé.Sue utánam iramodott.Persze hogy nem hagyta magát-és a becsületét hogy valaki ott hagyja-utánam kezdett rohanni.Már majdnem fej-fej mellett haladtunk amikor odaérkeztünk Peter-ékhez.
- Hah...én nyertem...huh...nem kapok levegőt...-lihegtem hadarva.
- Tudod mit...huh...nem érdekel...csak..majd...mond el...bleh-fuldoklott mellettem Sue.
- Miután jól kibeszéltétek magatokat,lányok,gyerünk menjünk a temetésre!-oltott le minket Peter azonnal.
- Oh...oké....persze...de-kezdtem volna de Sue félbe szakított.
- ...nincs kicsit korán a temetéshez?-fejezte be Sue a közös mondatunkat.Hát igen ezt sokszor csináljuk.Egyik elkezdi másik befejezi.Azon nyomban összenéztünk Sue-val,majd elmosolyodtunk,majd elröhögtük magunkat.
- De de higgyétek el így hatásosabb lesz mint hinnétek...
- Jó!Szóval....1....2....3!
És elengedtem azt a bizonyos indát!Eszméletlen rövid idő volt mire leestem,ahhoz képest milyen magasan voltam.És egyszer csak Noa kezében találtam magam.
- Elkaptalak!-suttogta a fülembe.S hirtelen megcsókoltam,örömömben felindulásból.
- Sajnálom...-folytattam volna,azonban elhallgattatott egy újabb csókkal.Éppen élveztem a harmadik csókomat is amikor valaki ott termett mögöttünk...akiről el is feledkeztünk
- Khm...-volt Katerine mangókkal a kezében.- Ha zavarok akkor sajnálom,de mennünk kéne...-fejezte mondandóját.Ekkor kaptunk észbe hogy hol is vagyunk.Noa letett engem a földre,majd elindultunk a tábor felé.
- Na találtatok valamit?-kiálltotta a távolból Peter.
- Igen,hoztunk néhány mangót és a távolban láttam egy vizesést!-mondtam ki boldogan a jóhírt.
- Rendben!Sue gyere légyszíves,segíts nekik.
Rohant is felénk.Amint meglátta hogy egy kicsit sunyulok,felém kapta a fejét ajd oldalra rángatott.
- Na,mesélj!Mi történt?-nézett rám vigyorgó fejjel.
- Ja...semmi...-próbálkoztam a lehetetlennel.Megpróbáltam beetetni a tipikus"ja semmi" ürügyet.Hát de nem jött be...
- Jaj istenem!Látom rajtad ne mond már!-kezdte húzni belőlem a választ.
- Jó,szóval tehát az történt hogy....
- Lányok gyertek már!-kiáltott felénk Noa és Peter szinkronban.
- Jó,jó megyünk!Egy pillanat!Na mond már gyorsan!-sürgetett tovább Sue.
- Sajnálom de mennünk kell!Hív a kötelesség!
- Mond,még eltudod mondani...-vette gyorsra a tempót.
- Várnak minket.-és elkezdtem rohanni Peter-ék felé.Sue utánam iramodott.Persze hogy nem hagyta magát-és a becsületét hogy valaki ott hagyja-utánam kezdett rohanni.Már majdnem fej-fej mellett haladtunk amikor odaérkeztünk Peter-ékhez.
- Hah...én nyertem...huh...nem kapok levegőt...-lihegtem hadarva.
- Tudod mit...huh...nem érdekel...csak..majd...mond el...bleh-fuldoklott mellettem Sue.
- Miután jól kibeszéltétek magatokat,lányok,gyerünk menjünk a temetésre!-oltott le minket Peter azonnal.
- Oh...oké....persze...de-kezdtem volna de Sue félbe szakított.
- ...nincs kicsit korán a temetéshez?-fejezte be Sue a közös mondatunkat.Hát igen ezt sokszor csináljuk.Egyik elkezdi másik befejezi.Azon nyomban összenéztünk Sue-val,majd elmosolyodtunk,majd elröhögtük magunkat.
- De de higgyétek el így hatásosabb lesz mint hinnétek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése