A ,, Leszállás"

5.fejezet

- Mindenki maradjon a helyén és nyugodjon meg!-kiáltotta az egyik stewardess.

- Elsa?

- Igen?

- Nem azt mondták hogy kényszerleszállást kell végrehajtaniuk?

- De azt mondta!Miért?

- Ez mind szép és jó lenne,ha nem egy óceán felett röpködnénk!-kiáltotta.

- Na ez érdekes lesz!

Mindenki pánikolt,kivéve az a srác aki az utolsó pillanatban toppant be felszálláskor.Ő csak a helyén ült és mereven egy pontra koncentrált.Amikor visszafordultam a helyemre,kinéztem az ablakon.A sötétben nehéz volt,de észrevettem egy szigetet.

- Sue nézd ott egy sziget!Ott tudnánk landolni!

- Igen?Talán a fák tetején,mint egy kismadár,leszállunk oda???Kell egy leszálló pálya is Elsa!!

- Úristen!Mindjárt odaérünk!

- Csukd be a szemed!-kiáltotta Sue.

- Miért?

- Mert mindjárt landolunk...

Sötét nehézségek...

4.fejezet

Az utolsó pillanatban felszállt még egy fiú.Az őrök ugyan nem akarták már felengedni,de végül sikerült felharcolnia magát.Éppen szólni akartam Sue-nak hogy nézzen már oda,amikor kiderült hogy ő már nagyon is elmélyült a ,,jövevénnyel".Sue teljesen leblokkolt,nem tudott megszólalni.Aha!Szóval Sue-nak is végre tetszik igazából valaki.A srácnak holló fekete haja és szeme volt.Hát igen,nem volt csúnya.A fiú leült a helyére-ami két sorral hátrébb volt-feltette a fülesét és szerintem itt véget is ért Sue nagy pillanata.

- Sue,szerintem ahhoz hogy életben maradj levegőt is kéne venni....

- WOW!-ez az egy szó volt amit kitudott nyögni.

- Figyelem,figyelem csatolják be öveiket,mert felszállunk!-recsegte egy hang a mikrofonból.

- Sue...

- Egy pillanat.

- Sue!!!

- Mivan?

- Én félek...-nyögtem ki végre. - Szerintem pánikrohamot fogok kapni....

- Nyugodj meg! Csak a felszállás szokott nálam is parás lenni!

- Jó...jó...huh

El sem hiszem,de felszálltunk!

- Igazad volt,ez a része tényleg parás!

- Most már jobban vagy?

- Igen,már sokkal jobban!

- Jó napot! Kérnek esetleg mogyorót,üdítőt...

Állt meg mellettünk az egyik stewardess. 

- Igen,én kérek szépen egy ásvány vizet!Te kérsz valamit Sue?

- Igen egy zacskó mogyorót! 

- Parancsoljanak!

Azzal odaadta a kívántakat.Négy óra elteltével,hirtelen a repülőgép elkezdett rázkódni!

- Figyelem,figyelem kiégett  kettő hajtóművünk! 

Őrizzék meg a nyugalmukat. Valószínűleg kényszerleszállást kell végre hajtanunk!

- Úristen!Lefogunk zuhanni!-pánikoltam be hirtelen.

- Én nem akarok lezuhanni!!-sikította Sue.

Mindenki elkezdett pánikolni,sikítozni és ijedezni egyszerre....

Másodosztály

3.fejezet

Amikor megtaláltuk a másodosztályt,megkerestük a helyeinket.Nagyából középre kértünk helyet.Ezzel nincs is baj,csak azzal van hogy két nő elfoglalta a helyünket.

- Elnézést,de ez a mi helyünk...-próbálkozott Sue.

De ők csak vihogtak tovább(sőt szerintem még jobban is). 

- Elnézést de ez a mi helyünk!-kezdtem kicsit hangosabban.

- Jaj,kopjatok már le kislánykák!-felelte az egyik nagyképűen.Nem értem hogy miért kislánykázott le,hisz egyidősek vagyunk...Éppen kezdtem volna vissza visszavágni,amikor egy hang megszólalt a hátam mögött.

- Engedjétek már át nekik!

- Gyere Ciara,üljünk máshova!-szólalt meg az egyik a hosszú csend után.

- De én nem akarok elmenni Cloe!-hadakozott tovább a másik.

- Márpedig jössz!-azzal felrángatta és elmentek a (szerintem) saját helyükre.

- Köszi!-fordultam meg,s azzal a mozdulattal fagytam le! A fiú aki segített nekünk egy kék szemű,szőke hajú fiú volt.Nagyából egyidős volt velünk.Talán egy-két évvel lehettünk fiatalabbak.Hallottam a szívverésemet...

Nem válaszolt semmit csak biccentett egyet,azzal leült a helyére.Mi után mi is leültünk,elkezdtem suttogni Sue-nak.

- Te is láttad,ugye?-kérdeztem mert nem tudtam hogy álmodom,vagy tényleg igaz hogy találkoztam egy ilyen fiúval!

- Igen,és látom nagyon tetszik neked...-húzta vigyorra a száját.

- Na és ha igen?

- Hát nem csodálom hisz nagyon helyes!

- Igen az!

Ekkor jutott eszembe hogy ő mennyire más mint én. Én barna hajú,barna szemű lány vagyok,míg neki szőke haja és kék szeme!

- Remélem hogy lesz még alkalmam beszélni vele!-s ezzel hagytuk abba a beszélgetést,mivel egy perc múlva felszállás lesz...

Drágaság

2.fejezet

Amikor kiértünk a reptérre,csupán negyed óra maradt az indulásig.

- El sem hiszem hogy ahhoz képest milyen jól beértünk!-lihegte Sue

- Ja....igazad van!Mindjárt megfulladok...

- Jó vegyél egy,üdítőt addig én megkeresem a mosdót!

Míg Sue elindult a mosdóhoz,én addig körbenéztem merre lehet a büfé.Amikor odaértem megnéztem mik vannak.Na ekkor ütött meg a guta!!!Egy ásványvíz volt 3 euró!

- Elnézést, melyik üdítőjük a legolcsóbb?-kérdeztem reményteli hangon.

- Az amit előbb nézett!-felelte a srác.

- Ön hülyéskedik velem!-nevettem fel hitetlenül.

- Nem,nem hülyéskedem! Vegyen valamit vagy távozzon kérem!

- Hah,ezek nem normálisak!-hördültem fel.

- Elnézést,mit mondott?- fordult felém ismét a pasas,enyhe dühvel a szemében.

- Ha nem hallotta akkor vizsgáltassa meg magát!-azzal faképnél hagytam a fiút.Ekkor érkezett meg Sue.

- Ezt nem hiszem el!Fizetnem kellett a mosdónál!-háborodott fel teljesen Sue.

- Na még ez is!-keltem ki magamból.

- Miért mi történt?-gyanakodott rám nézve.

- Egy nyomorult üdítőt nem bírtam venni,mivel 3 euró a legolcsóbb!

- Szép,na menjünk!

S elindultunk a kapu felé.Először átvizsgáltak minket fém detektorral,majd megnézték mennyi folyadék van nálunk!Ekkor derült ki,hogy Sue-nál mindvégig volt víz,csak elfelejtett szólni....

- És ha szomjazok,akkor is ,, elfelejtesz"szólni?

- Jó,na elfelejtettem!

- Na jó mindegy,felejtsük el!-adtam meg magam.

Miután mindent leellenőriztek felszállhattunk a gépre...

A nehéz kelés

1.fejezet

- Elsa,gyere keljél már fel!-indította a napom ez a szörnyű mondat....

- Jó,jó.....csak még öt percet...

- Nem!

- De hát minden embernek kell még reggel öt percnyi szundi az életében...

- Hát akkor te nem azok közé fogsz tartozni!

Na ekkor történt az hogy elegem lett belőle,ledobtam magamról a takarót,és kikergettem a szobámból!

- Na menj ki szépen Sue!

- Hé,hé nyugi! Mit csinálsz?

- Ha már fölkeltem akkor az lesz amit én mondok!Tehát menj ki a szobámból,és menj be a tiedbe!!

- Az jó lenne csak tudod az az én szobám is....

Uppsz ja igen...hisz szobatársak vagyunk.

- Jó bejöhetsz...

- Köszönöm!- érezve a gúnyt a hangjából nem hagytam magam.

-... ha megmondod mi a jelszó!

- Na engedje be!- vette komolyra a dolgot.

- Neem ez meg se közelíti...

- Khm...Légyszíves..Engedj be...-sziszegte a fogai között.

- Látod milyen könnyű...-engedtem be Sue-t.

- Jó de induljunk mert elfogunk késni...

Na ekkor jutott el a tudatomig hogy elfogunk késni a repülőtérről...