Kiáltások

17.fejezet

Éppen kérdezni akartam hogy miért mondta ezt amikor elindultunk Peter felé.Már egész jól nézett ki ahhoz képest milyen sebet kapott.
- Sziasztok!-intett felénk barátságosan,s egy bágyadt mosolyra húzta a száját.
- Szia!-borultam nyakába azonnal.
- Ahh...Elsa...ez fáj...-szisszent fel.
- Úú...bocsi!!-toltam el magam tőle óvatosan.
- Nem baj...hallom nem bírtad végig nézni ahogy ott feküdtem az emelvényen...-nézett le rám sandítva,óvatos mosollyal a szájján.
- De jó hogy egy ilyen szigeten is ilyen gyorsan terjednek a pletykák...-mormogtam az orrom alatt.
- Nyugi már ez egyáltalán nem ciki!-mondta Noa,s közbe megpuszilta a fejemet.Peter először helyeslően bólintott majd,kérdőre vonta a szemöldökét.
- Ti most együtt vagytok,ha szabad megkérdeznem?-nézett ránk gyanúsan.
- Nem tudom...együtt vagyunk?-kérdeztem az engem átölelő fiútól-aki nem más mint Noa volt.De ő nem válaszolt csak egy csókkal jutalmazott.Hát igen...egy szó több mint száz...
- Ez választ adott a kérdésedre?-néztem rá pirulgatva.
Csak felröhögött és bólintott egyet.Ez tényleg nagyon menő és aranyos hogy csak egy bólintással,mosollyal vagy röhögéssel elintézzük egymást,de komolyan,csak én tudok beszélni???
- Na jó figyelem mindenki!-füttyentett egyet Sue.-Mindenki odamehet és becsületesen elvehet egy félbevágott kókuszt és egy marahuját VAGY egy banánt!!De ne mind a kettőt csak az egyiket a kettő közül!!Azért mondom el hogy nehogy valaki véletlenül ,,elfelejtse".
Nagy tömeg gyűlt össze a kajáknál így mi direkt lemaradtunk négyen.Illetve öten mert Raven is csatlakozott.Már csak-csak odajutottunk a kajánkhoz amikor sikerült kifognunk Ciara-t és Chloe-t.
- Szerinted,Chloe,banán vagy marahuja,banán.....vagy marahuja....nem tudok dönteni.....vigyünk mindkettőből...-folytatta volna tovább ha Peter nem köhint egyet-illetve én viszek banánt,te meg marahuját és azt megfelezzük-helyesbített a kis ,,nyelvbotlásán".El is húztak gyorsan előlünk s aztán mi következtünk.Miután elvettük az ételt elmentünk lefeküdni.Befeküdtem az üres hálózsákba,mivel Omar utánunk jött,illetve mögöttünk volt a sorban.Éppen eszegettem a banánomat amikor kiáltást hallottam.Fölpattantam a zsákból és Sue felé igyekeztem,tartottam,mikor láttam hogy ő ár alszik.Aztán elindultam Noa-hoz ,mert tudtam,hogy ő még fent szokott lenni ilyenkor.Szó szerint ráugrottam szegényre.
- Jesszus!-ilyedt meg mert nem számított arra hogy a barátnője rá fog ugrani.-Mi történt?-nézett rám azokkal a kíváncsi és egyben gyönyörű kék szemeivel.
- Egy kiáltást hallottam...-de ilyenkor félbeszakított.
- Nem hallhattál semmi féle kiáltást,hisz mindenki itt van...-most meg én szakítottam őt félbe.
- Éppen ez az!Hogy Omar nincs a helyén mellettem a zsákban!!!!!
- Ki nincs ott a zsákban?-kérdezte valamilyen hang a hátam mögül.
- Ááárgh-fogta be a számat Noa,hogy ne sikítsak akkorát.
- Na látod most hallhattál valakit kiálltani-illetve-sikítani.-nézett rám kedvesen,nevetőráncokkal a szemesarkában.
- Jesszus...ilyet ne csinálj mégyegyszer!-suttogtam halkan a keresett személynek, aki felhúzott engem Noa öléből,s óvatosan odakísért a zsákhoz.-Hol voltál?-kérdeztem végre rá,mert már tényleg érdekelt.
- Csak elmentem mosdóba...-nézett végig rajtam aggodalmasan.Nem csodálom hisz egy teljesen pánikrohamban lévő lány feküdt mellette.Szegény...
- Oh,jó csak kiáltást hallottam és azt hittem...-és megint felhangzott,de arra már nem mondhattuk hogy én voltam,vagy azt hogy Omar volt az....