Csőrös

11.fejezet

Elindultunk hárman az erdőbe,hogy felfedezzük igazából azt hogy hol is vagyunk.

- Másszunk föl egy fára!Úgy jobban látunk.-mondtam ki hangosan a gondolatomat.

- Ez jó ötlet!-helyeselte Katerine.

- Valaki tartson bakot!Úgy talán elérem a legelső ágat...

Az a bak tartó nem más mint Noa volt!Elértem a legelső ágat,majd sikerült megkapaszkodnom.Elkezdtem felfelé mászni.Amikor úgy éreztem hogy elég magasan vagyok körbenéztem.Óriási sziget.Gyönyörű volt panoráma, s szerencsére találtam nem messze tőlünk egy vízesést.

- Hé srácok!Ott egy vízesés....Srácok,srácok...hahó!!-pánikoltam be teljesen mert nem találtam a többieket.

- Nyugi,itt vagyunk!Csak Sue szólt hogy a halottakat ma fogjuk eltemetni.Éppen elmélyültem volna a gondolataimban amikor nekem repült egy papagáj!!Elengedtem az ágat hogy elzavarjam a csőröst,amikor elkezdtem zuhanni!Szerencsére kitisztult előttem a világ és megtudtam kapaszkodni egy indába!

- Jól vagy?-kiálltotta Noa.

- Igen.Csak kapj el!...

Kés nélkül nehéz lesz...

10.fejezet

Reggel amikor felébredtem,nem sokan voltak még fent.Omar még aludt,ezért megnéztem Sue-t,hogy vele mi van.Nem láttam a lány mellett aki mellett aludt (szerintem legalábbis az a lány volt).Ahova tettük a kaját,oda gyűltek a felébredt emberek.Megpillantottam Sue-t,éppen gyümölcsöket osztogatott.

- Szia!-léptem oda hozzá.

- Szia!Hogy aludtál?

- Egészen jól!Mit csinálsz?

- Reggelit osztok!Peter mondta.

- Oh,rendben!Kaphatok én is?

- Persze!A reggeli adag egy mangóból és egy banánból áll.

- Szeretem őket!-nyaltam meg a számat,jelezve hogy ez a kettő az én két kedvenc gyümölcsöm (a sok közül).

Miután megkaptam a kaját,visszaültem Omar mellé a zsákba.A banánt elraktam a nap többi részére,így a mangóval kezdtem.Na igen kést vagy valami éles dolgot nem adtak,így a körmömmel próbáltam levakarni valamit a gyümölcsről.Egy karcolást nem tudtam rajta ejteni...Már amikor éppen arra gondoltam hogy megeszem héjastul,egy hang csendült föl mögöttem.

- Segítsek?

- Igen az jó lenne-fordultam meg.A szőke srác volt.-De hogy tudnál segíteni?

- Nekem van késem.

Leült mellém a földre,és elkezdte hámozni nekem a gyümölcsöt.

- Mi a neved?-kérdezte hosszú csend után.

- Elsa!És a tiéd?

- Noa.

- És annak a srácnak aki ott ül feketében?

- Raven.

- Találó név...-néztem végi a srácon.Talpig feketében,de még a haja is meg a szeme is az volt.Mintha csak tudták volna hogy ilyen lesz kiskorában.

- Te nem eszel?-kérdeztem meg hirtelen,mert rájöttem hogy igazából nekem hámozza a mangót.

- Én már ettem!Csak nekem könnyebb volt merta banánnal kezdtem...-suhant át rajta egy kedves mosoly.

- Köszi a segítséget!

- Valamit mégis enni kell.
- Igaz.
Abbahagytuk a beszélgetést,mert Sue és Peter bejelentették hogy ki-kivel lesz egy csoportban (megtudakolták mindenkinek a nevét,így sikerült csinálniuk egy névsort).
- Szóval 1.csoport:Angus,Raven és Natlya.-hirdette meg Peter.
- 2. csoport:Katerine,Elsa és Noa.-sorolta Sue.
- Együtt leszünk-suttogtam szinte olyan halkan,mintha semmit nem mondtam volna.Erre Noa csak egy halvány mosolyt villantott a földet nézve...

A baj....

9.fejezet

- Jó menjünk le!Hisz aludni is kell valamennyit!-fejezte be a beszélgetést Peter.- Ezt hagyd abba...mindjárt meg vagy...

- Szerintem az a sorsom hogy egy szélvéMi után mindent kirángattunk,kivittük Peter-hez.

- Jó ez egész sok!Talán elég lesz.-gondolkozott Peter.

- De hol lenni Angus?-kereste szemével az említett személyt Natalya.

- Lehet hogy elakadt!Érte megyek!-ajánlottam fel magam.

- Rendben!A többiek lemehetnek!Én itt meg várlak fönt.-jelentette ki.

Elindultam a pilóta fülkéhez,mert ugye neki oda kellett mennie.Nyöszörgésre lettem figyelmes.

- Angus?-kérdeztem ilyedt hangon.

- Ahh......ki vagy?-mondta egy hang.Igen ez Angus.

Amikor beléptem a pilóta fülkébe ijesztő látvány fogadott.Angus valahogy gondolom megbotlott,ugyanis a repülő szélvédőjén feküdt mozdulatlanul.

- Mi történt?

- Ah... megbotlottam és előre estem...-kezdte mesélni.

- De akkor hogy hogy nem a földre estél?

- Beütöttem a lábam ezért le kellett ülnöm...ezért ide felültem....de amikor éppen megakartam nézni a lábamat hogy eltörtem-e...amikor hirtelen lecsúsztam...és most vagyok itt.

- Uh te szegény.....meg ne mozdulj!

- Miért?

- Mert repedezik az üveg....

- Segíts!Kérlek!-kiáltotta Angus.

- Jó,jó maradj nyugton...meg fogom fogni a kezed...és vissza húzlak-nyugtatgattam.

- Jó,jó kezd...

Oda mentem a műszer falhoz,majd feltérdeltem rá és megpróbáltam elérni Angus karját.

- Még egy picit...-győzködtem magamat.

- Ah,hagyd!Nem fogsz úgy sem elérni...

dő miatt haljak meg...

- Nem!-kiáltottam.

Egyre jobban repedezett,amikor hirtelen beszakadt.Az utolsó pillanatban előre rugaszkodtam és elkaptam Angus karját.Ha nem akasztom be a lábamat a műszerfal alá akkor én is leesek.

- Meg vagy!-kiáltottam.

- Kösznöm!

- Várj felhúzlak!

Mi után felhúztam,odajött hozzám és megölelt.

- Köszönöm!-suttogta.

- Legközelebb jobban vigyázz!

- Mi a neved?

- Elsa!

Amikor elengedett,a fájós lába miatt,botorkálva vissza sétáltunk Peter-hez.

- Mi történt?

- Majdnem meghaltam....

- Mi??

- Igen,de Elsa megmentett!

- Hála az égnek hogy mentél...

- Igen!Ha nem jött volna...

-....abba inkább ne is gondoljunk bele!-vágtam közbe.-de hol van az a sok ponyva?

- A többiek csináltak egy menedéket!

- Jókor,hisz kezd esteledni...-nézett fel Angus az égre.

Míg a legutóbb említett személy orvost keresett,addig a többiek tüzet raktak.Találtak hálózsákokat,igaz nem annyian amennyien vagyunk,de két ember osztozkodik ha egy nagyobb van nála,ha meg egy személyes akkor megnézik hogy két vékonyabb alkatú belefér-e.Ha valakinek semmi nem jut,akkor a maradék ponyvát,abroszt meg egyéb dolgokat magára teríthet.

- Na jó figyelem!Heten maradtunk hálózsák nélkül....Illetve maradt egy egyszemélyes meg egy kétszemélyes...

- Enyém meg Angus-é lesz a kétszemélyes!-stoppolta le azonnal Agnes.

- Enyém egyszemélyes lenni!-rohant a zsákhoz Natalya.

- Jó rendben!Már csak négy fő!-szólt oda a vezetőnk.

- Itt még van egy hely!-szólalt meg egy fekete bőrü fiú.

- Akkor szerintem én megyek!-tettem fel a kezem jelzés képpen,hogy én szeretnék menni oda.

Miután befeküdtem a fiú mellé,megkérdezte mi a nevem.Ezután meg monta hogy az ő neve Omar.

Egyébként Sue még betudott feküdni egy lány mellé,Peter meg az az utolsó fiú (aki a tűzhöz gyűjtött fát,azért maradt le) a maradékba burkolodzott.Láttam hogy Omar már eltudotta ludni így én is megpróbálkoztam....

Kutatás

8.fejezet

Fönt a repülőn elképesztően sok ételt találtunk.Bár ha bele gondolok hogy hogy 33 embernek (kiderült hogy ennyien maradtunk) ez mégsem olyan sok.Sue éppen egy dobozt vette le,ami tele volt gyümölccsel.

- Mangó?Az a kedvencem!-jelentettem ki diadalmas hangon.

- Ja!Meg papaya,füge,banán és marahuja!

- Ezek mind egzotikus gyümölcsök!Szeretem őket!Passz légyszi egyet!-tolta oda a képét Ciara és barátnője Cloe is.

- Nem vehettek belőle!-csapott a kezükre Sue,mert már nyúltak is utána hozzá-mindenkinek kell hogy jusson!

- Jaj istenem!Mindenbe bele kell kotyognod?-förmedt rá Ciara.

- Igaza van a lánynak!Ezen az egy szem mangón egy élet is függhet!-szólalt meg a lány mögött hirtelen Peter,aki miatt Ciara és Cloe összerezzent.

- Gyere Cloe!Menjünk!-készült távozni Ciara.

- Jó csak...huh...segítenél ennél a doboznál...nem bírom el egyedül!-küszködötta dobozzal Cloe.

- Argh!-csak ennyit tett hozzá,megfordult és eltipegett,mintha egy divatbemutatón lenne....

- Majd én segítek!-mentem oda hozzá.

- Kösz!-nézett rám kedvesen.

Miután segítettem neki levinni mentem volna fel jogy segítsek,amikor Sue kiálltott le nekünk:

- Ne jöjjön fel senki három emberen kívül!

- Miért csak három ember menjen fel?Eddig mindannyian kellettünk...-értetlenkedett az egyik srác.

- Azért mert már csak ponyvát,ruhát,kötelet illetve kötél szerű anyagokat és vízálló cuccokat fogunk lehozni!-tűnt föl mögötte Peter.

- Én jövök!-kiálltotta be egy eléggé sportos nő.

- Rendben,Agnes!-fogadta el jelentkezését Peter.

- Én is megyek!-jelentettem be hirtelen felindulásból.

- Köszönöm!Már csak egy ember kéne!

- Én is jövök!-tette hozzá egy fiú.

- Köszönöm Angus!Akkor gyerünk!Még egy tágas halyet is kell találnunk ahol aludhatunk.

Mikor felértünk,már előszedtek pár dolgot Sue-val.

- Jó!Angus,te menj a pilóta fülkébe,és nézd meg van-e ott valami a felsoroltak közül.Agnes te menj az elsőosztályra.

Ekkor nézett rám.

Mi a neved hölgyemény?-kérdezte kedvesen Peter.

- A nevem Elsa!Ő pedig Sue,vele jöttem.

- Tudom,vele már váltottam pár szót!Te menj a mosdókhoz,meg annak a tájékára.Ebbe bele tartozik a stewardessek részlege is!Nézd meg van-e ott valami!-utasított!

Elindultam a mosdók felé.Bementem,körülnéztem,de ott bent nem találtam semmit.Na a stewardessek részlegén találtam terítőket,abroszt és még egy naggyobb ponyvát is.Diadalmasan mentem ki,hogy kell segítség.

- Jó akkor Angus,Agnes?Valaki?

- Nem érünk rá!

- Jó,akkor még egy valaki!

- Én jövök!-mondta valaki erős akcentussal.

- Rendben,gyere.

Egy perc múlva egy orosz,nő állt meg mögöttem.

- Szia!Natalya Trezovits!-hozta rám a frászt,mert nem számítottam rá.

- Szia!Elsa Sendert!-nyújtottam a kezem esetlenül felé.

- Na merre lenni ponyvák?

- Erre.-biccentettem-nincs messze.

- Rendben!Induljunk!-jelentette ki,rángatott maga után engem is...

Peter

7.fejezet

Észre vettük hogy egy srác körül egy nagyobb tömeg keletkezett.Mi sem akartunk kimaradni semmiből,így hát odamentünk.

- Egy kis figyelmet kérek!-próbálkozott csitítani minket.

- Egy kis figyelmet az úrnak!-emelte fel a hangját valaki mögöttem.Az fiú volt aki elküldte a lányokat a helyünkről.

- Köszönöm!-mondta a fickó akinek besegített a fiú.- Mint látják a gépünk lezuhant!Nem sokan éltük túl a landolást!Nekünk se jobb a helyzet,hisz itt ragadtunk ezen a szigeten!Ahhoz hogy túl éljük,össze kell tartanunk.Kell egy vezető,aki segít mindenben nekünk.Az én nevem Peter.Én szívesen elvállalom ezt a posztot.

Ekkor halk sustorgás keletkezett.Nekük Sue-val nem volt ellenvetésünk ezzel.
- S mi van ha rossz vezető leszel?Nem segítesz nekünk amikor baj van,de neked kötelező lesz segítenünk ha akarunk ha nem mert te vagy a ,,vezető"...-szólalt meg az a srác aki utoljára toppant fel a repülőre.
- Megígérem hogy nem lesz ilyen!-szólt nyugodtan Peter.- Tegye fel az a kezét aki beleeggyezik abba hogy én legyek a vezetőtök!-folytatta.
A legtöbben feltették a kezüket,csak páran nem.
- Jól van!Akkor mindenki akinek nincs súlyos sérülése,vissza a gépre s hozzunk le először is minden ehetőt!Nyomás!
Elindultunk a gép felé.Mivel fákon landolttunk fel kellett másznunk.Már többen fent voltak,amikor én elindultam.Már éppen a felénél tartottam,amikor megcsúszott a kezem a viaszos levelen.Elvesztettem az egyensúlyomat,de egy kar elkapott.Amikor feleszméltem hogy még mindig a fán vagyok,felnéztem hogy ki kapott el.Az a szőke kék szemű fiú volt.Elengedte a kezemet amikor látta hogy megkapazkodtam.Amikor felértünk oda mentem hozzá.
- Köszi hogy visszahúztál!
- Szivesen!-majd ment is tovább....

Ébredés

6.fejezet

Amikor fel ébrettem forgott velem a világ.Nem tudtam hogy hol vagyok.Ugyan homályosan láttam,láttam mi van körülöttem.Még mindig a gépen voltunk.Valószínűleg lezuhantunk.Nem sikerült  a kényszer leszállás.Végre kitisztult a szemem,így már mindent tisztán láttam.Bár ne láttam volna.  Katasztrófális látványt nyújtott.A legtöbben eszméletlenek voltak.Csak pár ember adott még életjeleket.Sue is az eszméletlenek közé tartozott!

-Sue!Sue kérlek ébredj!-szólintgattam.

Öszeráncolta a szemöldökét,majd elkezdte kinyitni a szemét.

-Ó,hála az égnek!De örülök hogy jól vagy!

-Ah....hol vagyunk?

-Lezuhantunk a géppel!

-Oh....és jól vagy?-nyöszörögte nagy nehezen.

- Én igen,bár kicsit fáj a fejem,de nem vészes!

- Segítesz kicsatolni az övem?-közben nyúlt is hozzá.

- Persze!Uh...ez szorul!

- Mozgasd meg egy picit!

- Ah,sikerült!

Segítettem neki felállni.Fákon landolt a gép,amik a nagy súly alatt kidőltek,így könnyebb volt lemenni.Amikor leértünk,már voltak lent.Nem volt egy nagy gép,de azért többen ültünk rajta mint 30-35 ember!Mert bizony ennyien maradtunk!!És hogy ezt honnan tudom?Hallottam két srác aggodalmas beszélgetését arról,hogy mindenkit ébrezdgettek-aki a repülőn eszméletlenül ült-de senki sem reagált,kivéve néhány embert.Ezt még hallani is rémes volt.Az a bizonyos Ciara és Cloe is túlélte,akik elfoglalták a helyünket,majd az a srác is aki elküldte őket,meg az utolsó pillanatban felpattant fiú is.Ismerős arcokról ennyit.A többieket max. látásról,de a többséget még arról sem.A sziget amin landoltunk,egy gyönyörű,trópusi sziget.Látszik hogy itt nincs civilizáció (nagy sajnálatunkra).

- Hogy jutunk haza?-suttogtam Sue-nak.

- Nem tudom.....