24.fejezet

Meredten néztem arra a kis papírkára amit a kezemben tartottam.Nem hittem volna,hogy ez lehetséges.De hol lehet akkor?S miért hagyta itt a táskáját amiben mindene benne volt?!Ezeken filóztam mikor Noa odalépett hozzám ,s kivette a kezemből a papírt.Mereven nézett rá, majd hirtelen megszólalt.

- Ha te Sue lennél,hová bújnál?

- Nem tudom...talán egy barlangba.- futott át azonnal az agyamon.

Noa fellapozta azt a bizonyos könyvét,s belemélyült.Egy kis idő után felnézett belőle.

- Tudom hogy merre lehet Sue...gyere,felhúzlak.
- Egy pillanat...-futott át az agyamon valami-ez az írás Sue-é,még a táska is az övé...
- Igen,és?
- Ha meg is találjuk Sue-t,Raven még mindig nem lesz meg...
- Na jó,figyelj,először találjuk meg Sue-t!Aztán meg kereshetjük Ravent is....sőt,lehet hogy vele van!
Ezen kicsit elgondolkodtam.Ha Raven vele van akkor talán megmenekülhet a vadon rejtelmeitől.Végül beleegyeztem az indulásba.
- Jó...mehetünk.
Miután Noa felhúzott,körbenéztünk hogy nincsenek-e megint itt követőink.Mivel nem találtuk őket,elindultunk.Én még azt sem tudtam hova megyünk,teljesen Noa-ra bíztam magam.Meg sem kérdeztem,hisz inkább az a lényeg hogy megtaláljuk elveszett társainkat.Magammal hoztam Sue táskáját.Jó nehéz volt.Olyan mintha köveket rakott volna bele.Nem akartam csak azért megállni hogy megnézzem mi van benne,max akkor ha Noa pihenőt mond.Ezen filóztam amikor egy folyóhoz értünk.
- Ezen át kell kelnünk.-utasított Noa.
- S ezen feltétlenül át kell kelnünk?-bizonytalanodtam el egy perc alatt.
- Ott egy barlang.-mutatott egy lyuk szerűség felé.-szerintem az lesz az ahova Sue elbújt.
- Jól van...
Közelebb mentünk a folyóhoz hogy felmérjük a terepet.A nap feneke már súrolta a horizont tetejét.Noa rálépett az első kőre.Nyújtotta felém kezét.
- Gyere!-nézett rám kedvesen.
- Jó..csak...várj...
- Jól van,nyugi-s hozzá léptem,majd suttogott nekem valamit-foglak...
Megfogtam a kezét s átléptem egy másik kőre.Noa mögém került.Onnan fogott.Átszökkentem a másik kőre.Már majdnem átértünk amikor Noa hirtelen elengedett.
- Noa....Noa!?-kiálltottam egyet tehetetlenül.Lassan hátra fordultam.Nem tudtam hogy hol lehetett.Teljesen elveszetten éreztem magam az erdőben,egyedül,Noa nélkül.Sikerült átugranom az utolsó kőre majd a partra.Valószínűleg az adrenalinom miatt.De legalább így körbetekinthettem.A fejemhez kaptam s azt hiszem pánikrohamot kaptam.Megfordultam s fel-alá járkáltam.
- Nem,ez nem lehet...nem veszthetem el...-de ilenkor közbe vágott valaki.
- Elsa!
- Noa...-pördültem meg a tengelyem körül s egyenesen a szemébe néztem.
Noa pont most ért át a köveken,majd odafutott hozzám és megölelt.El se mertem hinni.
- Hol voltál....eltűntél...
- Nyugalom...tudod hogy nem hagynálak itt...
- De akkor hová mentél az előbb...?
- Vissza mentem a partra,mert láttam hogy útközben elejtettél valamit....ezt-s a kedvenc gyűrűmet mutatta,ímit még Sue-val vettünk együtt.-gondoltam fontos neked ezért visszamentem.Direkt nem szóltam,mert tudtam utánam jönnél.Vissza mentem,majd amikor kiáltásaid közül egyet meghallottam azonnal visszarohantam hozzád.
- Köszönöm...
- Nincs mit.De most tábort kell készítenünk magunknak hogy túléljük a éjszakát.
- Rendben...induljunk keressünk megfelelő helyet az alváshoz...

Ui:Sziasztok Olvasók!Sajnálom hogy nem írtam a három hét alatt semmit csak a családommal nyaraltam Balatonon.Mentségemre legyen hogy a Wi-Fi olyan bűn rossz volt,hogy az oldalakat alig töltötte be....Erre még ráadás volt hogy mind az aki volt ott a saját kis dolgát végezte/végezni akarta volna a gépén/telóján...
Úgy hogy sajnálom,de már vagyok,s gyorsan hozom a kövi részeket

Pusz: Pen

23.fejezet

Amikor felébredtem sok szempár szegeződött rám.Összeszedtem magam majd felálltam.

- Elsa...-nézett rám Peter.

- Egy kérdésedre sem akarok válaszolni!-vágtam a szavába azonnal.

- Hát jó...-bólintott egyet,majd megfordult és súgott valamit Katerin-nek.Katerin elindult felém.Tátogott valamit.Nem értettem,de egyre jobban artikulált."Fuss!"Bólintottam szinte alig láthatóan.Oldalra néztem.Noa a kezét nyújtotta elég lassan,míg a másikkal beszámolt."3...2...1...

Megragadtam a kezét s elkezdtünk eszeveszetten rohanni.Két  srácot küldött utánunk.
- Mit akarnak tőlem?
- Ki akartak kérdezni...-hátra nézett,majd vissza-illetve ki akarnak.
- De miért olyan fontos ez nekik?
- Azt nem tudom,de úgy tűnik nagyon kellesz nekik.
Árkon-bokron keresztül futottunk míg egy ismerős helyre érkeztünk.
- A vízesés!
- A vízesések mögött általában szokott lenni egy barlang is!-nézett előre Noa mereven a cél felé.
Odafutottunk,s bementünk a vízbe.Odaúsztunk nagy reménnyel hogy jobban szemügyre vegyük a terepet.Lemerültünk a vízbe,átúsztunk a csobogás alatt,majd amikor felértünk elkezdtük bámulni a sziklafalat.
- Noa itt nincs semmi!-pánikoltam be teljesen,miközben a falat tapogattam.
- Bukj le!
Bemerültünk a mélybe.Noa leúszott,hogy megnézze mi van odalent.Visszaúszott,majd felmentünk a felszínre.
- Noa!
- Nyugodj meg,csak tedd azt amit mondok!
- Rendben...
- Lapulj a falhoz s maradjunk csöndben...
Mindketten elhalkultunk.Hallottuk őket.Ahogy ropogott a talpuk alatt az a pár ág amire ráléptek.Síri csend volt...de az egyikük megtörte a csendet.
- Szerintem itt nincsenek...
- Szerintem se...na induljunk vissza.
Futást hallottunk,bár ezt így nehéz volt megállapítani a csobogástól.
Vártunk még egy picit,de aztán megszólaltunk.
- Elmentek...-suttogtam.
- Jól van.Menjünk ki.Még végül megfázunk.
Mire kiértünk a partra teljesen átfagytam.Noa elment keresni ágakat,meg nagyobb köveket (a tűz rakáshoz).Elgondolkodtam a történteken,hogy vajon mit akarhattak,illetve mit akarnak tőlem.Ezen filóztam már egy idelye amikor valami ismerősre bukkantam a szikla mögött (ami előttem volt).Egy táska volt az.Nagyon ismerős volt.Könnybe lábadtak a szemeim az emlékek miatt.A koszos rózsaszín virágok,az a sárga folt rajta...Ez Sue táskája.Akkor láttam  utoljára amikor eltűnt azzal...azzal...a rémmel.A sírás határán hozzányúltam a zsákhoz,amikor épp odaért Noa.Kinyitottam.Egy üzenenet volt benne.Kinyitottam.S ekkor nyugodtam meg valamennyire.
- "HELP"!-ez volt rá írva.
- Mi az Elsa?
- Sue még életben van...-suttogtam neki és nyugodtam meg valamennyire...

22.fejezet

Sziasztok!Elnézést kérek mindenkitől hogy megvárakoztattam az új bejegyzésemmel!Eskü megpróbálom sokkal gyorsabban írni az új részeket a nyár folyamán!Még egyszer bocsi mindenkitől,s remélem egy olvasómat sem vesztettem el késlekedésem miatt!Kérlek titeket hogy írjatok commentbe ha itt vagytok még!:)

Noa nyugtatóan simogatta a hátamat miközben én elgondolkodva néztem magam elé.Talán megkellet volna mondanom az igazat?Noa-nak elmondanám legszívesebben...És ha kiborulna az igazságtól?
Ilyen gondolatok cikáztak bennem.De eközben Peter elkezdte a felmentő csapatot összerakni,mire én odakaptam a fejem.
- Ne...-halkult el hirtelen a hangom.
- Igen,Elsa?-fordult felém fennhordott orral Peter.
- Semmi...csak egy látomás...- remélem elhiszi.
- Rendben... A csapatok holnap reggel indulnak!Natalya,Angus!Gyertek segíteni...-intett feléjük.Miután megkaptuk a kaját (egy fél kókusz,egy üveg víz),Noa odakísért a zsákjához.
- Aludhatok ma veled?-kérdeztem kókadtan.
- Szerinted miért az én zsákomhoz hoztalak?-küldött felém egy gyönyörű és egyben megnyugtató mosolyt.
- Jó!-mosolyodtam el halványan.
Befeküdtem mellé,majd elő rángatott egy könyvet.Először furán néztem rá...Egy könyvet fog olvasgatni,amikor még azt sem tudjuk hogy hol vagyunk??
- Az meg mi?
- Jah ez...ez csak egy túlélőről szóló könyv...nagyon sok mindent leír ami nekünk hasznos lehet.
- Mint például?-néztem fel rá ,mivel a mellkasán feküdtem.
- Hogyan éljük túl a vadont...-olvasta föl (gondolom)az egyik címet.
- Kicsit konkrétabban...-faggattam tovább.
- Barlangok,vízgyűjtés,vadászat...-sorolta fel őket.
- S ebből használtál már valamit?
- Igen...
- Például?
- Pont most nyitottam a számat...de megelőztél...-mosolygott rám kedvesen.
- Heh...bocsi-vigyorodtam el.
- Hát,amikor a géphez kellett fel mászni,akkor ebből a könyvből olvastam.Onnan tudtam a technikát.-kacsintott rám egyett.
- Az jó...hú a fenébe!-kaptam a fejemhez.
- Mi a baj?-kapott felém hirtelen,mivel majdnem ledőltem az öléből a földre.
- A fejem...írtózatosan fáj...Árghh-rándultam teljesen görcsbe.
Hirtelen egy hang beszélt hozzám.Ez nem Noa volt,de mégis ismerős.
- Állítsd meg a  csapatot ami az eltűntek miatt megy,vagy különben a kis barátnőd meghal!Számíts a jelentkezésemre...
Amikor már nem hallottam azt a bizonyos hangot,a földön találtam magamat Noa-val szemben.
- Elsa!-hallottam a nevemet.
- Nem indulhatnak el a csapatok holnap!Sue megfog halni mert...mert...
- Elsa!-kezdett el rázni Noa.
- Segíts...-sírtam el magam.
- Jól van,semmi baj!
- Nem...most nincs semmi rendben...-suttogtam szinte alig hallhatóan.
- Jól van...-puszilta meg a fejemet.-Próbáljunk meg aludni s majd mindent megbeszélünk reggel.-ölelt át szorosan.

Mikor felkeltem,a csapatok éppen készülődtek az induláshoz.Feltápászkodtam olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudtam s mezítláb egy tunika szerűségbe minden mindegy alapon odarohantam Peter-hez.
- Peter!-értem oda hozzá.-Nem mehettek!
- Mi?Elsa miről beszélsz?Biztos beverhetted a fejedet...-nézett totál fogyatékosnak.
- Nem!Ha elindultok akkor nagy baj lesz!-próbálkoztam teljes erőbedobással.
- És mégis mi lenne?Bevernénk a fejünket mint te és zagyvaságokat beszélnénk össze-vissza?-nézett rám gúnyosan.S intett a többieknek hogy indulhatnak.Ekkor bedobtam az adut.
- Sue meg fog halni!-üvöltöttem be amikor hirtelen nagy csönd lett.
- Ezzel ne viccelődj Elsa...-fenyegetett Peter.
- Úgy nézek ki mint aki viccelődik??Nem szerintem nem!-álltam ki elé.
- Mondjuk azt hogy hiszek neked...itt maradunk mindannyian.Akkor mitörténik?
- Sue életben marad...-jelentettem be haragos hangon.-Ha valamennyire is ismersz,akkor tudnod kell hogy én nem szoktam ilyenekben hazudni,vagy kitalálni őket.Kérlek...-néztem rá igazat mondóan.
Kínos csend ült le közénk.Majd egy kis idő elteltével Peter éppen nyitotta a száját,amikor elfogott engem az a bizonyos görcs ami este is.Térdre rogytam,majd a kíntól befeszült minden izmom.
- Ez ügyes volt!Tettszett amit mondtál...Sue még megvan,de úgy vigyázz!Egy rossz lépés s halott...Pápá...
Majd egy vérfagyaszztó sikoly és eltűnt a fejemből...

21.fejezet

Elindultunk a vízesés felé (addig is lógunk a többiek elől).Hirtelen olyan rossz érzés jött rám.Az ég beborult,a madarak elrepültek a fákról,s valahogy minden olyan idegennek tűnt...Valami nincs rendjén...
- Te Sue...szerintem itt valami nem stimmel...-néztem rá kétségbe esetten,s gyanakodva egyben.
- Ugyan már,Elsa,mi lenne...-de ilyenkor egy nagyobb szélfuvallat telefújta fejét saját hajával.
Valami elsurrant mellettünk.
- Sue...ugye te is... 
- Igen...bár nem tudom mit...
S megint elrohant valami,de most a másik oldalamon...
- Sue!!!-estem totál pánikba.
Most meg mögöttünk szaladt el valami.Felsikoltottunk,majd gyorsan egymás mellé ugrottunk.
- Ez mi lehet?-suttogtam neki.
- Nem tudom...de szerintem az a világító szempár az övé!?!-kezdte el rángatni a kezem,s bökdösni a bokor felé.Hátrálni kezdtünk.Eltűnt a szempár...Bárhol lehet...Sue elindult egy bokor felé...ahhoz a bokorhoz ahol az a szörny föltűnt...ismét.Sue lassan lépdelt felé.A szörny a kezét nyújtotta neki.Fehéres-szürkés keze volt,de egyben látszódott hogy fiú.Sue olyan volt mintha hipnotizálva lett volna.Gyöngéden lépkedett felé.Kiabáltam felé,de nem hallotta.Megfogta a kezét,s belépett mellé a bokorba.Aztán eltűnt.Sue-val együtt...

Amikor felébredtem valaki állt felettem.Valószínüleg elájulhattam.Körbenéztem,de Sue-t nem láttam sehol.De valaki még hiányzott...Raven...Majd elkezdtem pislogni hogy tisztábban lássak.
- Elsa!-simította végig az arcomat egy kéz.Ismerem ezt a hangot.
- Noa...-sírtam el magam a vállába fúrva a fejem.
Sikerült felállnom némi segítséggel.
- Mi történt?És Sue hol van?
- Majd mindent elmesélek,csak jussunk el a táborig.
Miután visszaevickéltem-Noa segítségével-elkezdték mesélni hogy mit hallottak.
- Úgy kezdődött hogy ti ugyebár elindultatok a vízeséshez,de olyan sokáig tartott hogy utánatok küldtük Raven-t.Először egy sikolyt hallottunk,de ilyenkor csak azt hittük hogy Raven lepett meg titeket.Majd amikor a második sikoly is felhangzott utánatok indultunk.Téged a földön találtunk, a többieket pdig nem tudjuk hol vannak.-fejezte be Noa a mesélést.
- De most az lenne az érdekes ha a te szemszögedből hallanánk ezt az egészet.-jött oda hozzám Peter.
- Hát...-kezdtem volna...de nem mondtam-nem emlékszek semmire.
Elmondhattam volna,de elmebetegnek néztek volna.Meg amúgy is,ez nem az ő dolguk.Hisz ők nem tudják mi történt ott...

20.fejezet

Amikor Sue épp nyitotta volna a száját,Peter hívott minket.

- Lányok ti se maradjatok ki belőle!

- Jó,jó persze!De tisztázzuk...miről van szó??-néztünk rá amolyan "mi van már" nézéssel.
- Hát a vizet kéne valahogy összeszednünk...-s úgy nézett ránk mint valami teljesen idióta bagázsra...jól van na...
- Persze segítünk...-tápászkodtam fel a földről,mire Sue nyújtotta a kezét.Mosolyogva néztem rá.
- Na milesz ?-türelmetlenkedett tovább.
- Ja,hogy én most húzzalak fel...- "lepődtem meg teljesen".
- Na ne hülyéskedj...-nézett rám és nyújtogatta a kezét idegesen.

- Miért,nincs szád hogy szóljál?

- De mint látod van csak...

- ...S lábad meg kezed van?

- Na jó tudod mit hagyj békén,s ne szólj hozzám egész nap...-tápászkodott fel végre.

Csak elindultunk vizet gyűjteni nagy nehezen.A többiek már javában elindultak kulacsokkal a kezükben.Már szinte úgy nézett ki hogy nekünk semmit nem kell csinálnunk.Megpróbáltuk Sue-val messze kerülni Peter-t,de sajnos kiszúrt.

- Hé,hé lányok...hová-hová ilyen sietősen??-nézett ránk cinikusan és idegesen Peter.

- Ja hát khm...mi csak a kulacsunkért mentünk...-kezdtem volna magyarázkodtam volna amikor Sue közbelépett.

- ...mi éppen a vízeséshez megyünk,mivel éppen otthagyta Elsa a legnagyobb flakonját ami van neki!-állt ki dacosan Sue.Majd folytatta.- Csak hogy valaki megállított minket...-nézett rá utalgatva.

- Oh...-lepődött meg teljesen.- Ez esetben...-mutatott az említett irány felé.- Menjetek nyugodtan.

Elmentünk a bőröndömhöz először, (hogy kivegyünk egy nagyobb kulacsot...de shhh) majd elindultunk a vízeséshez.

- Na jó most hogy így itt vagyunk,illetve megyünk...meséld szépen el hogy miért voltál olyan "tejbetök".-mosolyogtam rá.

- Megmondtam...nem szólok hozzád...-majd átgondolta s folytatta-...ezen a mondaton kívül.

- Na ne már!Ne csináld már...

19.fejezet

Ciara már épp vissza vágott volna neki,amikor eleredt az eső.

- Ah,ez szuper...most tönkre megy a sminkem...-zsörtölődött tovább.

- Na jó mindenki menjen ahhoz a nagy kupac ponyvához amin én szoktam aludni.

Hm...még csak most tűnt fel hogy van fölötte egy tető.Biztos amíg mi elvoltunk valahol addig ők ezt eszkábálták össze.
- Gyerünk-gyerünk,hamar...-kezdte a terelést Peter,majd amikor felakart állni,rájött hogy nem tud (egyedül).-...khm...segítene valaki...-Noa és Raven odamentek s segítettek neki.Jól megáztak szegénykék mivel elég lassan mehettek Peter lába miatt.Amikor ideértek csavarni lehetett volna a ruháikból a vizet...Raven-nél ez meg is történt!Bizony levette a pólóját arra hivatkozva hogy már csurom vizes,úgy is mindegy...Ühüm persze!Csak hogy olyan kockás volt a hasa mintha egy domborzati térképet bámultunk volna!!Szinte minden lány tátott szájjal nézte a jelenetet.Noa odaült mellém és átkarolta a derekamat.Majd belepuszilt a nyakamba,mire én elmosolyodtam.
- Nekem te miért nem csinálsz ilyet?-kérdeztem "sértődötten".
- Azért mert nem akarom hogy a többi lány is olvadozzon a testem miatt!-nézett rám huncutul mosolyogva.
- Hé!!Honnan gondolod hogy olvadoznék látványtól?-néztem rá hanyagul.
Erre elröhögte magát,s levette a pólóját...Hű,hát őt sem a megye térképbe tenném,hanem biztos hogy a domborzathoz!!
- Hm...hát nem tudom mire gondoltál akkor amikor azt mondtad hogy minden lány olvadozni fog a testedtől...-néztem rá felszegett állal.
Elröhögte magát,felállított,magához húzott és megcsókolt hosszasan.Erre elállt az eső,s kisütött a nap.
- Jól van emberek,akkor mindenki mehet ki...illetve Angus és Katherine!Kérlek maradjatok és segítsetek nekem,kérlek szépen!- csíptem el hallottam még az utolsó pillanatban.
- Na én megyek és megszárítom magam és veszek száraz,tiszta ruhát...-nézett rám mosolyogva Noa.
Gondolom elvörösödtem és vigyorogtam egyben mert Sue így jött oda hozzám.
- Na mi van kis tejbetök?-vigyorgott rám Sue.
- Phh...semmi...- próbáltam leplezni magamat és a boldogságomat,de úgy tűnt Sue-ról se lehetett levakarni azt a "bizonyos" vigyort.- Na mesélj szépen!...

2.Díj:))

OMG!!2.díj

Először is nagyon köszönöm Nadia Elson blogírónak,hogy így megjutalmazott egy ilyen omg ajándékkal!! :))

Mint már egyszer említettem mindennek vannak fenntartásai ahogyan ennek is :D
Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. A jelölő minden kérdésére őszintén válaszolni kell!
3. Tegyél fel te is 11 kérdést a saját jelöltjeidnek.
4. Küld tovább 11 embernek! ( Akitől kaptad azt alap, hogy nem lehet visszküldeni )

11 dolog rólam:

1.Van egy teknősöm.

2.Egy testvérem van.

3.Szoktam zenét hallgatni.

4.Szeretek olvasni.

5.Spanyolt szeretnék majd tanulni a jövőben.

6.Szerb felmenőim is vannak.

7.Utálom a kelbimbót XD.

8.Szeretem nézni a táncot ahogy csinálják,valamit még én is kipróbálnék-kipróbáltam...:))

9.Szeretek énekelgetni.:))

10.Szeretem a One Direction-t,Anna Kendrick-et s még sok mást is persze.Of course!:D

11.Imádom az olvasóimat hogy őszinték velem és hogy mindig illetve hogy olvassák a blogomat.Na meg persze szeretek írni is természetesen!!;)

Válaszaim a 11 kérdésre:

1. Miért döntöttél úgy, hogy nyitsz egy blogot?

Azért mert a barátnőimnek volt és így nekem is megtettszett.

2. Mit érzel amikor írsz? Büszke vagy magadra, esetleg szégyelled vagy teljesen other feelinged van? :)

Igazából van amikor nem tetszik amikor megfogalmazok valamit,így mindig keresek egy új kifejezést,s amikor az már tetszik vagy jobb akkor hagyom és jól érzem magam mert megoldtam egy problémát.:) 
3. Szereted a zenét?

Még szép!!Ki nem?? :D

4. van kedvenc énekesed˛/énekesnőd?

Kedvenc bandám van-ami a One Direction-s kedven énekesem pedig Anna Kendrick!!!! :)

5. Általánosságban milyen a hangulatod?

Happy.:)))

6. Röviden milyen embernek ismered magadat?

Kedves,bár olykor tudok simán bunkó is lenni,s imádok röhögni!!:D

7. Hogy állsz a sulival? Milyenek a jegyeid? Hogy viszonyulsz a tanáraidhoz? :)

Egész jól megy gy a végén,jegyekkel belehúztam,csak néhány olyan aki bunkó velem...:)

8. Szereted az állatokat? Esetleg van neked otthon?

Igen,szeretem őket s persze van is otthon!! :)))

9. Hogyan viszonyulsz a barátaidhoz?

Aki megérdemli azt szeretni kell!! <3

10. Vannak kedvenc blogjaid?

Igen,az összeset amik bevannak jelölve :) 

11. Mi a kedvenc könyved?

Huh...sok van de pl. Az imádott Jenna Fox... :))

Most jöjjön az én 11 kérdésem:

1.Milyen témák érdekelnek? (pl.blogok )

2.Mi a kedvenc színed?:::))

3.Melyik a kedvenc országod?

4.Van-e kritika blogod?

5.Írtad-e már ki valahova hogy neked van blogod? (pl.:Twitter)

6.Van-e BFF-ed?::)))

7.Mi a kedvenc számod? (pl,:12,34,...stb..)

8.Mi a kedvenc illatod?:))

9.Allergiás vagy-e valamire?(furi kérdés tudom:D)

10.Milyen blogokat olvasol szívesen?

11.Mi a kedvenc tantárgyad?

Akiknek küldöm:

http://ilovemylife-dreamworld.blogspot.hu/-Dream World*

http://1d-story-changemylife.blogspot.hu/-Change My Life

http://forouropinion.blogspot.hu/-Opinion

http://sleepwalker-bia.blogspot.hu/-Sleepwalker

http://xonewayoranotherx.blogspot.hu/-One way or another

<3