A baj....

9.fejezet

- Jó menjünk le!Hisz aludni is kell valamennyit!-fejezte be a beszélgetést Peter.- Ezt hagyd abba...mindjárt meg vagy...

- Szerintem az a sorsom hogy egy szélvéMi után mindent kirángattunk,kivittük Peter-hez.

- Jó ez egész sok!Talán elég lesz.-gondolkozott Peter.

- De hol lenni Angus?-kereste szemével az említett személyt Natalya.

- Lehet hogy elakadt!Érte megyek!-ajánlottam fel magam.

- Rendben!A többiek lemehetnek!Én itt meg várlak fönt.-jelentette ki.

Elindultam a pilóta fülkéhez,mert ugye neki oda kellett mennie.Nyöszörgésre lettem figyelmes.

- Angus?-kérdeztem ilyedt hangon.

- Ahh......ki vagy?-mondta egy hang.Igen ez Angus.

Amikor beléptem a pilóta fülkébe ijesztő látvány fogadott.Angus valahogy gondolom megbotlott,ugyanis a repülő szélvédőjén feküdt mozdulatlanul.

- Mi történt?

- Ah... megbotlottam és előre estem...-kezdte mesélni.

- De akkor hogy hogy nem a földre estél?

- Beütöttem a lábam ezért le kellett ülnöm...ezért ide felültem....de amikor éppen megakartam nézni a lábamat hogy eltörtem-e...amikor hirtelen lecsúsztam...és most vagyok itt.

- Uh te szegény.....meg ne mozdulj!

- Miért?

- Mert repedezik az üveg....

- Segíts!Kérlek!-kiáltotta Angus.

- Jó,jó maradj nyugton...meg fogom fogni a kezed...és vissza húzlak-nyugtatgattam.

- Jó,jó kezd...

Oda mentem a műszer falhoz,majd feltérdeltem rá és megpróbáltam elérni Angus karját.

- Még egy picit...-győzködtem magamat.

- Ah,hagyd!Nem fogsz úgy sem elérni...

dő miatt haljak meg...

- Nem!-kiáltottam.

Egyre jobban repedezett,amikor hirtelen beszakadt.Az utolsó pillanatban előre rugaszkodtam és elkaptam Angus karját.Ha nem akasztom be a lábamat a műszerfal alá akkor én is leesek.

- Meg vagy!-kiáltottam.

- Kösznöm!

- Várj felhúzlak!

Mi után felhúztam,odajött hozzám és megölelt.

- Köszönöm!-suttogta.

- Legközelebb jobban vigyázz!

- Mi a neved?

- Elsa!

Amikor elengedett,a fájós lába miatt,botorkálva vissza sétáltunk Peter-hez.

- Mi történt?

- Majdnem meghaltam....

- Mi??

- Igen,de Elsa megmentett!

- Hála az égnek hogy mentél...

- Igen!Ha nem jött volna...

-....abba inkább ne is gondoljunk bele!-vágtam közbe.-de hol van az a sok ponyva?

- A többiek csináltak egy menedéket!

- Jókor,hisz kezd esteledni...-nézett fel Angus az égre.

Míg a legutóbb említett személy orvost keresett,addig a többiek tüzet raktak.Találtak hálózsákokat,igaz nem annyian amennyien vagyunk,de két ember osztozkodik ha egy nagyobb van nála,ha meg egy személyes akkor megnézik hogy két vékonyabb alkatú belefér-e.Ha valakinek semmi nem jut,akkor a maradék ponyvát,abroszt meg egyéb dolgokat magára teríthet.

- Na jó figyelem!Heten maradtunk hálózsák nélkül....Illetve maradt egy egyszemélyes meg egy kétszemélyes...

- Enyém meg Angus-é lesz a kétszemélyes!-stoppolta le azonnal Agnes.

- Enyém egyszemélyes lenni!-rohant a zsákhoz Natalya.

- Jó rendben!Már csak négy fő!-szólt oda a vezetőnk.

- Itt még van egy hely!-szólalt meg egy fekete bőrü fiú.

- Akkor szerintem én megyek!-tettem fel a kezem jelzés képpen,hogy én szeretnék menni oda.

Miután befeküdtem a fiú mellé,megkérdezte mi a nevem.Ezután meg monta hogy az ő neve Omar.

Egyébként Sue még betudott feküdni egy lány mellé,Peter meg az az utolsó fiú (aki a tűzhöz gyűjtött fát,azért maradt le) a maradékba burkolodzott.Láttam hogy Omar már eltudotta ludni így én is megpróbálkoztam....