Ébredés

6.fejezet

Amikor fel ébrettem forgott velem a világ.Nem tudtam hogy hol vagyok.Ugyan homályosan láttam,láttam mi van körülöttem.Még mindig a gépen voltunk.Valószínűleg lezuhantunk.Nem sikerült  a kényszer leszállás.Végre kitisztult a szemem,így már mindent tisztán láttam.Bár ne láttam volna.  Katasztrófális látványt nyújtott.A legtöbben eszméletlenek voltak.Csak pár ember adott még életjeleket.Sue is az eszméletlenek közé tartozott!

-Sue!Sue kérlek ébredj!-szólintgattam.

Öszeráncolta a szemöldökét,majd elkezdte kinyitni a szemét.

-Ó,hála az égnek!De örülök hogy jól vagy!

-Ah....hol vagyunk?

-Lezuhantunk a géppel!

-Oh....és jól vagy?-nyöszörögte nagy nehezen.

- Én igen,bár kicsit fáj a fejem,de nem vészes!

- Segítesz kicsatolni az övem?-közben nyúlt is hozzá.

- Persze!Uh...ez szorul!

- Mozgasd meg egy picit!

- Ah,sikerült!

Segítettem neki felállni.Fákon landolt a gép,amik a nagy súly alatt kidőltek,így könnyebb volt lemenni.Amikor leértünk,már voltak lent.Nem volt egy nagy gép,de azért többen ültünk rajta mint 30-35 ember!Mert bizony ennyien maradtunk!!És hogy ezt honnan tudom?Hallottam két srác aggodalmas beszélgetését arról,hogy mindenkit ébrezdgettek-aki a repülőn eszméletlenül ült-de senki sem reagált,kivéve néhány embert.Ezt még hallani is rémes volt.Az a bizonyos Ciara és Cloe is túlélte,akik elfoglalták a helyünket,majd az a srác is aki elküldte őket,meg az utolsó pillanatban felpattant fiú is.Ismerős arcokról ennyit.A többieket max. látásról,de a többséget még arról sem.A sziget amin landoltunk,egy gyönyörű,trópusi sziget.Látszik hogy itt nincs civilizáció (nagy sajnálatunkra).

- Hogy jutunk haza?-suttogtam Sue-nak.

- Nem tudom.....