Sötét nehézségek...

4.fejezet

Az utolsó pillanatban felszállt még egy fiú.Az őrök ugyan nem akarták már felengedni,de végül sikerült felharcolnia magát.Éppen szólni akartam Sue-nak hogy nézzen már oda,amikor kiderült hogy ő már nagyon is elmélyült a ,,jövevénnyel".Sue teljesen leblokkolt,nem tudott megszólalni.Aha!Szóval Sue-nak is végre tetszik igazából valaki.A srácnak holló fekete haja és szeme volt.Hát igen,nem volt csúnya.A fiú leült a helyére-ami két sorral hátrébb volt-feltette a fülesét és szerintem itt véget is ért Sue nagy pillanata.

- Sue,szerintem ahhoz hogy életben maradj levegőt is kéne venni....

- WOW!-ez az egy szó volt amit kitudott nyögni.

- Figyelem,figyelem csatolják be öveiket,mert felszállunk!-recsegte egy hang a mikrofonból.

- Sue...

- Egy pillanat.

- Sue!!!

- Mivan?

- Én félek...-nyögtem ki végre. - Szerintem pánikrohamot fogok kapni....

- Nyugodj meg! Csak a felszállás szokott nálam is parás lenni!

- Jó...jó...huh

El sem hiszem,de felszálltunk!

- Igazad volt,ez a része tényleg parás!

- Most már jobban vagy?

- Igen,már sokkal jobban!

- Jó napot! Kérnek esetleg mogyorót,üdítőt...

Állt meg mellettünk az egyik stewardess. 

- Igen,én kérek szépen egy ásvány vizet!Te kérsz valamit Sue?

- Igen egy zacskó mogyorót! 

- Parancsoljanak!

Azzal odaadta a kívántakat.Négy óra elteltével,hirtelen a repülőgép elkezdett rázkódni!

- Figyelem,figyelem kiégett  kettő hajtóművünk! 

Őrizzék meg a nyugalmukat. Valószínűleg kényszerleszállást kell végre hajtanunk!

- Úristen!Lefogunk zuhanni!-pánikoltam be hirtelen.

- Én nem akarok lezuhanni!!-sikította Sue.

Mindenki elkezdett pánikolni,sikítozni és ijedezni egyszerre....