A nehéz kelés

1.fejezet

- Elsa,gyere keljél már fel!-indította a napom ez a szörnyű mondat....

- Jó,jó.....csak még öt percet...

- Nem!

- De hát minden embernek kell még reggel öt percnyi szundi az életében...

- Hát akkor te nem azok közé fogsz tartozni!

Na ekkor történt az hogy elegem lett belőle,ledobtam magamról a takarót,és kikergettem a szobámból!

- Na menj ki szépen Sue!

- Hé,hé nyugi! Mit csinálsz?

- Ha már fölkeltem akkor az lesz amit én mondok!Tehát menj ki a szobámból,és menj be a tiedbe!!

- Az jó lenne csak tudod az az én szobám is....

Uppsz ja igen...hisz szobatársak vagyunk.

- Jó bejöhetsz...

- Köszönöm!- érezve a gúnyt a hangjából nem hagytam magam.

-... ha megmondod mi a jelszó!

- Na engedje be!- vette komolyra a dolgot.

- Neem ez meg se közelíti...

- Khm...Légyszíves..Engedj be...-sziszegte a fogai között.

- Látod milyen könnyű...-engedtem be Sue-t.

- Jó de induljunk mert elfogunk késni...

Na ekkor jutott el a tudatomig hogy elfogunk késni a repülőtérről...