Elveszetten

28.fejezet

Egy "kis késéssel" de megjöttem. 8.-os vagyok és a felvételi miatt semmi időm nem volt. Tudoom ez nem kifogás, csak egyszerűen elment a kedvem egy kicsit...Remélem nem haragusztok ezredszerre is megrendezett bocsánat kéréseim tenger miatt de sajnálom. Nem tudom hányan olvassátok, vagy egyáltalán valaki olvassa rajtam kívül de, tessék itt van.

Elmentem reggelizni hogy elüssem az időt a szigeten, s másra is gondoljak mint Noa-ra. Elkértem a reggelit (egy lánytól akit nem tudom hogy hogy hívnak) és elindultam a zsákom felé. Most jövök rá mennyire szeretem a mangót. Igen, ilyen értelmes dolgokon törtem a fejem. Nem szerettem volna mást, csak szépen leülni, megreggelizni, élvezni az életet. De persze ez nem így lett...

Éppen az előbb említett nagyon fontos dolgokon elderengve elindultam a zsákomhoz, amikor hirtelen egy villámsúlytás elém került. Ciara éppen piperkőcként elém botorkált modellhez illő lábaival s elindult volna a kajájával a zsákjához, én megjöttem. Hát mondanom sem kell hogy mi történt. Mikor elindult körülbelül egy-két lépésnyire voltam tőle, ő meg már nem bírt kitérni az ütközés elől. Egymásnak neki mentünk s az esőzés miatt,olyan szinten csúszott a föl hogy elcsúsztam, és ha ez még nem lenne elég sikerült alá csúsznom, úgy, hogy konkrétan kirúgtam a lábait maga alól.

- Jesszusom!!- kelt ki magából jogosan.- Hogy lehetsz ennyire béna! Nem figyelnél oda? Ha jól tudom az embernek azért van szeme hgy lásson!- ült a sárban totálisan piszkosan.

Annyira meglepődtem hogy egy szót nem bírtam kinyögni. Elképzeltem a szitut. Hogy nézhetünk ki, hogy két lány egy ilyen fenomenális produkció után ott fetreng a sárban s az egyik üvöltözik a másik pedig ugyanolyan bamba mint ahogy elesett. Mind ezt végig gondolva, kitört belőlem a röhögés. Belefeküdtem a sárba és röhögtem. Ilyen jóízű nevetést mint amilyen volt! Szerintem egy olyan 10 perce röhögök amikor sikerül valamit kinyögnöm.

- Sa...sajn.... egy pillanat!- s röhögtem még egyett.- Sajná..lom!- fejeztem be a mondatot a könnyeimmel küszködve. 

Ciara már addigra felállt s elkezdte törölgetni magát.

- Hát sajnálhatod is! Ez az egyik kedvencem!- biggyesztette le a száját miközben a pólóját nézte.

- Segítek majd kiszedni!

- Nem kell kösz..eleget tettél...- ezzel ott hagyott a sárban s elindult kitudja hová.

Erőt gyűjtöttem azt felkeltem a sárból, és elindultam a part felé. Levakarhatatlan vigyorral a képemen. Levettem a pólómat és a gatyámat és fehérneműben bementem a vízbe.

- Jujj, ez hideeg!- sipítottam. De már nem bírtam magamat elviselni ilyen sárosan, s muszáj volt bemennem. Elkezdtem magamban háromig számolni. Egy..kettő..háááá...rom...

Azzal a lökettel belerohantam a vízbe. Egy pillanatra belegondoltam, mekkora egy hülye vagyok, aztán élveztem a vízet.

 

Frissítő. Nagyon jól esett! Kivánszorogni készültem amikor valami a kezemnél fogva visszarántott. Hátravetettem magam a vízbe. Sikerült följönnöm de újra visszahúzott. Szorított. Addig fogta a csuklóm ameddig fel nem szakadt a bőr rajta. Elkezdett vérezni.Elengedett.Föl úsztam a víz felszínére, de nem láttam senkit aki a közelembe lenne...